A négy napban a legjobb a péntek volt, amikor szinte egész nap a fűbe leterített kockás pléden heverésztem, és egy délután alatt elolvastam a Toscanaról szóló könyvemet, erősen sütött a nap (meg is fogta az arcomat), csobogott a víz, a pasim meg közben több órán keresztül szerelte az egyik kerti csapot vagy csövet, ami ereszt, és így nem tudjuk feltölteni a tavacskát.

Délelőtt elmentünk venni valami szigetelést is a vízcsőhöz az egyik barkács áruházba, és előtte egyoldalú megállapodást kötöttünk, hogy egyetlen növényt sem vásárolok, még akkor sem, ha éppen akciós..... Na de az a helyzet, hogy én nem is akartam, de mikor megláttam a kikeleti bangitát, egyrészt bokor formájában, de ami legeslegjobban lenyűgözött, ugyanaz, csak fának nevelve, és egy idős nénivel beszélgetésbe elegyedtünk (akire már idegesen várt a fia, és inkább végül ő is megkapta a bangita fát, csak hogy hamarabb kijussanak a boltból), megállapítottuk, hogy kihagyhatatlan lehetőség, hogy megszerezzük, és legyen nekünk is, ráadásul csak kettő ilyen fácska volt az egész áruházban....Ezt egyértelmű jelnek tekintettük. Miután a párom megtalálta a 190 ft-os teflon szigetelő izét, amiért ugye bementünk, megmutattam neki a bokrot és a fát is, hogy szerinte melyik a szebb, és mivel a lehetséges válaszok közül a legrosszabbat választotta, ami nem is szerepelt nálam: "egyik sem", így határozott mozdulattal bepakoltam mindkettőt. A pénztárnál álltunk már, mikor megláttam az időske nénimet, aki vidáman integetett nekem és az előtte haladó fiára mutogatott (aki cipelte a fának nevelt példány egyikét) és győzedelmeskedő kifejezéssel az arcán vonult kifelé.....

A pasim tényleg hősiesen küzdött, de a víz nyert, és ugyanúgy folyik tovább a rossz helyen......Viszont, vasárnap eredményes permetezést hajtottunk végre!!! Már reggel hétkor kikukorékoltam az ágyból (szegény annyira megijedt, mikor ébresztgettem), mivel végre nem fújt a szél, és éppen permetezésre megfelelt (előző nap a szomszédba érkezett kertész fiút elkaptuk, hogy nézzen be hozzánk is, és permetezzen nálunk, de csak egy kis metszésnyi ideje maradt, és felhívta a párom figyelmét arra, hogy így sajnos neki kell sos permeteznie...)

Viccesek vagyunk ám, ahogy küzdünk az elemekkel a kertünkben!!!! Jót derül rajtunk a beállított frizurás helyi kis gazdabolt tulajdonosa is, a hölgy, aki már messziről megismer minket, és sóhajtva kérdezi, hogy megint mit találtunk (lyukakat a levélen, vagy kis fehér bigyókat az ágakon, esetleg sárgulnak a levélvégek, vagy elöltötték a rózsát a levéltetvek). Amióta tavaly elkészülgetett a kertünk, döbbenten észleltük, hogy az nem csak úgy van, és rendszerint megjelenik valami gombaféle, vagy gusztustalan kis bogarak, melyek ellen folyamatosan harcolni kell. Mindenből lecsippentünk egy darabkát, azt becsomagolom egy kis átlátszós zacsiba, ráírom, hogy honnan téptem és mit látok rajta, a gazdanéni meg előveszi a permetes zacsit, és ráfirkantja, hogy az melyiknek a párja és mit üldöz el a kertünkből. Tavaly ősszel kaptunk egy olyan erős mérget egy nagy gömböc bokrot elborító undorító fehér bizgentyűkre, hogy egyből adott hozzá a pasimra való fehét egyberészest, aminek kapucnija is van, meg a szája elé egy fehér maszkot, meg szemüveget és kesztyűt. Mikor felöltözött, percekig folyt a könnyem a nevetéstől, és nem bírtam felállni, majd pedig a szomszéd Sugiék kiabáltak át, hogy "megérkezett valami madárvész, meneküljünk???" és a kerítésre görnyedve hahotáztak. Mikor már elmúlt az első kacagó görcsöm le is fényképeztem a kedvesemet a szellemírtós szerkóban, és ugyanolyan vicces ám képekről is, mert a mamám külön nagyítást kért az egyik egészalakos felvételről, ahol a kedvesem ebben a cuccban átkarolja a megmentésre váró bokrot, mondván, hogy ha rossz kedvű lesz, ettől tuti felvidul majd....

Sajnos a bokor nem élte túl, ami nem meglepő, mert a kertészetbőljeles néni is megmondta, hogy nincs sok remény...Mi azért megpróbáltuk, és egyelőre nem dobtuk ki a bokrot, bár örökzöld lévén aggasztó, hogy csak 3-4 levélke maradt rajta...

Szóval, ügyelve arra, hogy a tóba ne kerüljön a vegyszerből, lefújtunk minden fát és bokrot gomba ellen, és állítólag ezt majd 2 hét múlva meg kell ismételni. Vajon mindeki ennyit vacakol a kerti támadások ellen, vagy mások hogy csinálják?????

Megérkezett az első békánk a tóba, akire tavaly ősz óta várunk, mióta elkészült az addig üresen tátongó lyuk helyére a mi kis tócsánk, mert azt olvastam, hogy ezek a kis brekik hamar megtalálják a nagyobb vízfelületet! Tegnap hallottam meg a brekegését, de csak később találtuk meg a kispofát, kapszkodott egy nagy kő oldalába. Kíváncsi vagyok, hogy meddig örülök ennyire, mert a szomszéd már eléggé lelombozott az aggodalmaskodásával, miszerint majd jönnek a többiek, elszaporodnak, és nem tudunk majd aludni a kuruttyolásuktól, de szerintem inkább magát féltette......

Nem baj, most örülök, mert ez a mi békánk!