Rendszeresen előfordul velem, ahogy mondani szokták "a gombhoz veszem a kabátot", ami a mostani esetben annyit jelent, hogy hónapokkal ezelőtt rábukkantam egy lelőhelyre, ahol belezúgtam egy kis levélkébe, ami kőből van, lapos, kopott, mintha a föld alól ástam volna ki (és ha pl. a mi építkezésünkön találom meg, miközben a pince alapot túrják, és kiszagolja valami TV csatorna vagy a bulvár sajtó az ügyet, akkor leállítják a munkálatokat és elrendelik a terület régészeti feltárását, mi meg csak nézhettünk volna ki a fejünkből, és bőghettem volna hónapokig, mert meg kellett volna várni a kutakodás végét.

De milyen nagy szerencse, mert ugye nem így történt, mivel az én "kőfalavelemet" egy boltban találtam meg). Ez a fajta tárgy az, amire Mámor barátom ezt kérdezné "De szép, miiiii eeeeez?", és látni kéne a fejét, miközben ezt mondja, belesűríti mindazt, amit gondol a női vásárlások feleslegességéről.

Nem tudom, hogy milyen funkciót szántak ennek a kis tenyérnyi kőlenyomatnak, de éreztem, hogy nekem kell, és rögtön rendeltem belőle 26 db-ot, hogy ha kitalálom, hogy mibe fogom beleépíttetni, akkor legyen miből gazdálkodnom (mivel már csak 50 db volt belőle az egész országban, lekérdeztettem az eladóval???????jaj!??? még a végén lemaradok róla...). Elhoztam azt az egy darabot, amit a boltban találtam (a többit rendelni kellett a nagykerből), hogy meg tudjam mutatni az asztalosnak, ha kitaláltam a helyét, amire nem kellett sokáig várni, mert lelki szemeim előtt meg is jelent a fürdőszoba tükör: vastag, kopott, megviselt fa keret, akár öreg gerendából levágva (maradt még a bontásból általunk elcipelt gerendákból, amiből az étkező fölé csináltattuk a mennyezeti gerendákat), bele marva a levélke helye, mintha azzal együtt élne, és megfaragva egy motívum, ami végig megy a keret szélén!!! Isteni lesz!

Ilyenkor előszedem a "mit szeretnék és miről álmodozom a házzal kapcsolatban" dossziémat, amibe kb. 8 éve (még jóval azelőtt, hogy arra gondolhattunk volna, hogy valaha lesz egy házunk!!)  mindent belevagdosok, lefűzök, ami csak egy kicsit is tetszik, ötletet merítek, inspirál, megfog egy kis részlete, vagy csak egy szín, és úgy érzem, hogy egyszer feltétlenül szükségem lesz rá (ja, és ez az a mappa, amire azt gondoltam úgy 3-4 éve, mikor a szomszéd építésznek adtuk a megbízást, hogy az üres telekre rajzoljon nekünk egy házat:-), hogy mennyire fog örülni neki, hogy mi magunk lefirkantottuk magát a házat, az alapterületét, minden részletét kitaláltuk, és íme, itt egy mappa arról, hogy mi tetszik, vagyis neki nem lesz más dolga, csak műszaki rajzba önteni azt, amit kitaláltunk. De csalódnom kellett, mivel a terv átadásakor közölte, hogy ne ajánljuk őt egyetlen barátunknak sem, mert nem bírja, ha valaki így megköti a kezét.....Egyébként sem ajánlanám senkinek, gondolja csak azt, hogy ezért, hahaha).

Persze, nem találtam benne olyan tükörkeretet, amiben pont ilyen kőevélkék lennének belemarva az öreg fába, és faragás van a szélein, de olyanra rábukkantam, amiben volt egy faragás minta, meg egy megviselt keret, és így összeállítottam egy kis műanyag tokba az asztalosunknak az elképzeléseimet, kiegészítve a rajzommal (aminek persze át kellett mennie egy otthoni prezentáción, és a páromnak is nagyon tetszett az ötlet).

Bíztam Zoliban, hogy megérti a koncepciót, és pont olyat csinál majd, mint amilyet látok magam előtt, de pontosan elmagyarázni nem tudom, talán, ha tudnák asztaloskodni, meg tudnám csinálni magam is...A héten (Zoli napján, vettem is neki egy doboz sütit) beugrott a munkahelyemre, elhozta a mintát, de éreztem én, hogy nem lesz az igazi, mert előző nap a telefonban jelezte, hogy izgul, hogy mi lesz a véleményem, és ha ő nem magabiztos, az nem jelet túl jót...Na igen...

Egyrészt, kaka színű a pác, amin még lehetne javítani, mivel ez csak egy minta darabka, de nem is olyan, mint amilyennek megálmodtam, egyáltalán!!!!!???? Ilyen a rossz álmaimban jönne csak elő, azokat meg szeretem elfelejteni!! És ilyenben nézzem emg a fejemet, minden reggel??? A fa nem is öreges, és egyszerűen rendszeridegen benne az én kőlevelem, nem látja??? Csalódottan vittem haza megmutatni a fadarabomat, benne a szerzeményemmel, a lenyomatommal, és a pasim is kiájult tőle, hogy ez az én nagy elképzelésem??? Rettenet?? Rémület! Olyan, mint a magyar népmesék főcím részében az a piros ágacska, ami tekergőzik felfelé, csak éppen modern háttér előtt....

Megpróbáltam mailben tudatni a bolttal, hogy ha még esetleg nem érkezett meg a további 25 db levél, akkor szívesen lemondanám és levásárolom valami másra, mert ha nem, akkor igen nagy kihívás lesz, hogy kitaláljam majdani funkciójukat, mivel a tükörkeret kilőve, bár gyönyörűek ezek a kőizék............és azt hiszem, nem tanultam az esetből, mert ha jönnének feketeruhás, elegáns alakok egy villantóval, és kitörölnék a "kőlevélvásárlás-tükörelképzelés" részeket a fejemből (de arra emlékeznék persze, hogy magamat hozom nehéz helyzetben a "gomb-kabát" típusú vásárlásokkal), és megint meglátom egy boltban, ugyanúgy megvenném őket...

Úgyhogy, a fürdőszoba még mindig nincs ám kész, mert amíg vacakolok a kerettel, nem kezdik el a szekrényt és a többi fa burkolatot sem. Szerintem félnek már tőlem..