Ha nem fújna olyan vadul a szél, akkor igazán pompás tavaszi napunk lenne, és gondoltam, megmetszegetem a bokrokat (állítólag most kell, hallottam a rádióban, bár még sosem nyisszantottam tudományosan ágakat...). Mivel pontosan a kis domb tetjén áll a házikónk, így itt sokszor és erőteljesen fitogtatja erejét a szél, így mikor az első ágat készültem kivágni először a hajamat bontotta ki és sodorta a szemembe, majd pedig a bokrokat rázta rettenetes mód annyira, hogy félő, a végén más ágat nyisszantok le.....Mára feladtam.


Helyette fotózgattam a krókuszokat, törpe íriszeket, melyek bámulatos színekben pompáznak a kert minden kis szegletében (próbáltam szétszórni őket, hogy tavasszal meglepi legyen, hogy hol bukkanak majd ki a fűből:-) Persze, egyáltalán nem művész fotók, mivel ugye nem értek a fényképezgetéshez, csak a magam örömére kattingatok, nekem tetszik és kész:-) Főleg, ha egyedül vagyok itthon, akkor kap el ez az ismerős, felhőbámulós,édes-bús érzés, amikor minden virágra, fűre, kipattanó rügyre rácsodálkozom, mélyeket sóhajtozom, és egyszerre érzem, hogy milyen csodálatos a világ, majd ugyanez rögtön el is szomorít.....

Farkas elment egy családi ebédre a papájáékhoz (még pici korában elváltak a szülei, majd az apja rögtön elvette a mostani feleségét, aki hozott egy, a kedvesemmel egyidős fiút a házasságba), akikkel nekem nem alakult jól a kapcsolatom (az övéké sem az a minta apa-fiú viszony), így évek óta nem is találkoztam velük, és bár fáj ez nekem, és nyitott típus vagyok, nem is törekszem ennek a megváltoztatására. Ha egyszer lesz babánk, biztosan másként kell gondolkodnom erről, és kizárólag a pasim érdekében fel kell vennem a fonalat.....
Előszedtem Borsalino (fekete kutyánk egyik neve, amikor teljesen levágják a szőrét kap a nyakába egy skót kockás kendőt, amit a kutyakozmitól kapott régen karácsonyra, és meg kell zabálni, ahogy ilyenkor kinéz, a hódító bel ami) vaskos fadarabját, amit időnként elvisz magával, ha sétálni mennek, -de be nem hozhatja, mert parányi darabokra képes felaprítani és szétszórni a lakásban - és ezzel rohangásztunk a ház körül, míg én fel nem adtam oxigén hiány miatt  -a három kutyának persze meg sem kottyant.

Tegnap Heniékhez voltunk hivatalosak ebédre, így reggel elmentünk a KV-zóba reggelizni (annyira élvezem, hogy már mindketten isszuk a tejeskávét mézzel, nem csak én egyedül!!!), majd a kertészetbe, hogy vegyünk ajándékba virágot. Na jó, persze becsúszot pár cserepes magunknak is, és Hencsónak végül egy nagy kosarat raktunk tele színes primulákkal, ami annyira megtetszett a pasimnak, hogy magunknak is készítettünk egy hasonlót. Vettünk még pár benti tavaszváró virágot, hortenziát, törpe rózsát, és néhány apró kis cserepest.

Este, a vendégség után (ami nagyon szuper volt, kettőre mentünk és este 9 körül értünk csak haza, jó volt a társaság, fincsi volt az ebéd, maradtunk volna még) gondoltam, veszek egy isteni forró fürdőt, és folytatom a megkezdett könyvemet a kádban. Hiába a nagy hab, az illóolaj, a csodás fürdőszoba, a két fejtámla, továbbra is belecsúszok az aljára, és így nem lehet lazulni, pláne nem olvasni. Ráadásul, próbálom lefelé húzni a fejtámlát egy kicsit a tapadókorongokkal, mert a kád túl mély, és a fejtámasz magasan van a szélén-bár arra tlálták ki, hogy ott legyen, és egy darabig lejön, majd kényelmesen elhelyezkedek, egészen komfortosnak érzem a helyzetet, majd egy nagy durranás, elereszt a korong, leesik a pána a vízbe, a fejemet beverem a kád szélébe, plusz frászt is kapok a hangjától.......Ezen aztán jót derültünk a párommal, meg azon is, mikor bemutattam, hogy milyen alakzatokat kell felvennem ahhoz, hogy fent maradjon a fejem a víz felett...........

Később a  pasim belegázolt a lelkembe, így durcásan végighúztam a paplanomat a folyosón a vendégszobáig (megbántott női lelkek menedéke, ahol anyukám is alszik, ha nálunk van, ill. Luci is ide kéreckedett be:-), majd szinte egész éjjel így, különvolulva olvasgattam, míg álomba nem  merültem, aztán hajnalban kivettem az oldalak közül a "holtartok" sárga zsepit, és folytattam a történetet. A kutyák végig mellettem gömbölyödtek, talán csak egyszer mentek át megnézni a kedvesemet, hogy mégis, merre lehet. A zajokból ítélve úgy vélem, hogy Ő is sokáig fent lehetett, talán TV-zett a nappaliban, és késő éjjel baktatott csak fel a lépcsőn.

Reggel szólt, hogy elmegy egy fél órára, majd mikor visszatért, mellém ült az ágyra (természetesen folytattam az olvasást a nappaliban is, és még mindig fájt a lelkem), bocsánatot kért, én próbáltam komoly maradni, de nevetnem kellett, kézen fogva kihúzott az előszobába, ahol ott állt az a kb. 2m magas, lenyűgöző "nyuszifülesfa" (csüngő kecskefűz, ami ilyenkor van tele barkával), amit egy hete már megcsodáltam a kertészetben, és a barkáihoz dörgöltem az orromat (amit kiskoromban imádtam csinálni)...Azt mondta, hogy tegnap este undok volt, és a fa kiengesztelő szerelem ajándék, és soha többé nem akar nélkülem aludni, mert nagyon rossz volt így.......

Már ki is néztük az új fa helyét, a tó fölötti részre ültetjük ki, ha jobb lesz az idő.