Idén nem lesz füge. Köszönhető a beles mátyásmadárpárnak, akik ide járnak vacsorázni. Ilyen évünk még nem is volt, mikor ilyen kevés a termés, de ezek a szépséges (és amúgy igen kedves) madrákák lecsipegették még apró és zöld állapotában. Próbáltam tanítgatni Bendegúzt, hátha rákap a csősz szerepre, de öreg már a drága, és észre sem veszi a fogyasztást.....
Mi pedig sötétedésig kint tanyázunk a kertben és ott is kezdjük a napunkat. Annyiszor leírtam és elmondtam már, de a kert is olyan, amivel nem tudok betelni. A madárcsicsergés, a sok zöld, a virágok, minden, minden......A gyerekeknek pedig egy paradicsom. Nünü folyton valamilyen virágkoszorúban szaladgál, termésekből kotyvaszt varázsfőzetet, indiánosat játszunk, állatinyomozósat (döbbenet, mi mindent tud az állatokról??!!!), dínósat, főzőset, tündéreset...Vagyis nem hagyott alább a szerepjátékosdi, sőt!!!! Tegnap este asszem" én voltam a delfinanyuka, aki befogadta Őt, mint papagájhalgyereket, aki nem találja a szüleit. Apaca meg ha jól tudom, cápa volt, de barátságos, mert a végén már együtt úsztunk a tengerben. A tejberízs, amit vacsorára majszolt hínárdesszert volt, majd feltette a kérdést, hogy "a két copfom mi legyen Anyaca, ha papagájhal vagyok, mert copfja nem lehet egy halnak ugyebár???" Szerencsére elfogadta a "túlnőtt kopoltyúlebeny" válaszomat, aminek örültem, mert nagyon fáradt voltam már egyéb ötletek felsorakoztatására.
