Levadászni a 24 apró ajándékot (nem is mindig olyan nagyon apró), hosszú hetek édes munkája. Pláne, ha magát a naptárat is újra szeretnénk gondolni, ahogy tavaly, és be kell szerezni hozzá minden alkatrészt, majd összeállítani. Ám a tavalyi deszkafenyőfánkat olyan jól megszerkesztették a fiúk (Pöti és Apaca), meg szerettük is, hogy idén is ezt hozták az angyalok, telis-tele meglepetésekkel. Kb. három órán át csomagoltuk Farkassal az ajándékokat (hajpántok, kicsi pónik, könyvecskék, tapadósfülbevalókészlet, csokik, stb.), idén nem anyagokba, hanem nyers papirba, melyre tortaalátétből ragasztgattuk papircsipkéket (szerintem ilyen lesz a karácsonyi csomagolásunk is), kivágtunk köralakú papirkákat, és ezüsttel pingáltuk rá számokat, melyeket sima nyers zsinórral rögzítettünk. Imádom tervezgetni, megszerezni, csomagolni és minden reggel nézni, ahogy álmosan vonul a pizsomájában, alvórongyival a kezében, visszacsoszog a csomagocskával az ágyba és bontogat. Ha pedig még csokit is talál benne (igyekeztünk minimálisra szorítani a télpócsokizást és egyebeket, így pl. télapó is almaszirmot hozott, az adventibe is nagyon picike kiszerelésű csokik kerültek csak). Rózi most még csak sima csokinyitogatós naptárat kapott (ebből kettőt vettünk persze, mert Nünü sem maradhat ki ebből sem), de jövőre már Neki is saját csomagocskái lesznek!
