Fáradtan csoszogok körbe-körbe a földszinten. Farkas papucsában kacsázom, amely minden lépésemnél klaffan egyet. A babakocsi kereke meg leengedett, ami szintén furcsa zajt kelt az éjszakában, Ehhez jön még hozzá Bendegúz körmének ütemes kopogása, aki úgy döntött, hogy rácsatlakozik a bokámra, és ügyelve arra, hogy az orra ne távolodjon el a bokámtól tíz centiméterrel nagyobb távolságban, szorosan mögöttem kullog. Szól a konyhában a kisrádió (észrevettem, hogy zenére jobban elalszik, sőt, egész éjjel halkan szól a muzsika a szobánkban), halkan dudorászom, Rózi meg hangosan cuppog a cumijval, amit kivételesen elfogadott, amúgy meg messzire köpi. Sötét van, csak egy kislámpa ég a pulton, én meg csak nyomom a köröket az étkező, előszoba, konyha érintésével. Hosszú órák óta nem alszik a Migyerekünk. A ketteske. Egyeske sem kapkodta el, mert volt ovasás, birkózás és végül vetítés is, majd a kezemet szorongatva kifeküdt. De ez a ketteske nem fárad. Volt Apaca hátán, vállára vetve, mint egy hátizsák, játszott az ágyában, kurjongatott és vigyorgott (bizony, széles vigyorral puhíít meg minket folyton) a pelenkázón, hintázott a karomban a szoptatóskészben, de pár perces bóbiskolásnál nem mutatott többet. Elnyomott jó pár ásítást, beetetve minket, hogy ebből bizony hamarosan alvás lesz, és elcsigázott szülei lebodorodhatnak úgy éjfél körül az ágyba. De nem. Végül levittem a babakocsiba. Hiába a fáradtság, a lebukott pólók (még mindig rengeteget bukik, több óráva evés után is), a tejtől átázott hálóingek, az állva, a szekrény tetejére helyezett laptoppal pókerező Apaca, hátán a gyerekkel, ez annyira jóóóóóó! Két gyerekünk van. Csupa mosolygás.
A kicsi meg két hónapos. 5,4 kiló, 61 cm tokabúra. Húsos kis combokkal, puszilgatnivaló talpakkal, szaloncukor pocakkal és hihetetlenül szépséges pofikával!!!!???? A haja szinte teljesen felkopott, már csak a tarkóján van, de helyét átvette a sűrű, most már felálló apróhaj. Van rengeteg puki, szélcső (semmi mást nem adunk a májizé miatt), bukás. Mostanában kétszer is aludt 7 órát egyhuzamban éjjel (alig bírtam menni a cicisajgástól), de szerintem soha nem alszik 3 óránál kevesebbet (ha elalszik), de most már inkább négyet. Nézegeti a forgóját (a fejét kb 8hetes koráig csak kétoldalon pihentette, ide-oda forgott, de fekve középen sosem tartotta, most viszont sokat, és ámuldozik mindenen), vison, nevetgél, vigyorog, gagyarászik (mi persze úgy mondjuk, hogy beszélget velünk:), az arcok láttán felderül és dob egy hatalmas mosolyt annak, aki föléhajol. Hason utál lenni, megyünk is Vele Dévény tornára jövő héten. Mikor megszületett, nem volt szempillája, bezzeg mostanra hosszű seprűszegélyt növesztett. Sajnos pár napja megvolt az első orrszívása is, azóta is náthás és most már kap erős orrcseppet is és borostyános nyákoldót.
Szereti az esti fürdetést, ha kellően meleg a víz. Nagy szemekkel nézelődik, és láthatóan élvezi víz ölelését. Imádom, ha a mellaksomon alszik el, ha cicizik és a szemeivel fürkészi az arcomat, ha énekelek Neki és annyira figyel, ha hajnalban arra kelünk, hogy hangosan cuppog és jelzi, hogy megéhezett, ha táncolunk Vele, csodálni és csodálkozni az apróságán, gyönyörűségén, tökéletességén, puhán megcsípkedni a tokáját, simogatni a tarkója alatti finom bőrt, ha a hónom alatt, szorosan hozzámbújva durmolunk nyitott szájjal, ahogy a hurkás kis lábaival kalimpál a pelenkázón, ahogy minden alkalommal rágok a talpán egy kicsit (ahogy mondani szoktam Neki, megvámolom), ahogy Nünü körberajongja, énekel Neki, titkokat súg a füleibe, amikor leviszem az összegyűlt kakis pelenkakígyót a tárolóból, amikor kiteregetem a ruhácskáit, amikor Nünü kézenfogva jön velem Rózi szobájába és közli "odabújok hozzátok, mert úgy szeretek Veletek cicizni" és ott kuckózodik a térdemnél, amikor megyek fel az emeletre és megérzem a szobájából áradó édes babaillatot, ahogy Farkas kezében annyira picinek tűnik és amikor Apaca hazaér és kettesben vannak, pelenkázza vagy csak föléhajol a kiságyban és elmeséli, miként telt a napja.......Millió apróság, amit imádok, határtalaul és lélekfájósan.
