A szülészettel pont szemben van, kb. 10 méter van a két osztály bejárata között. Nem is értem, hogy miért nem nézték meg ott Rózit, ha már egyszer felmerült a gyanu az idegrendszeri problémákkal kapcsolatban (úgy mint az éles sírás, meg a lábrázás - előbbi ritkábban van, utóbbi elmúlt talán). Reggel 8-12 között van a rendelés és ahogy a telefonban mondták, lehet, hogy ennyit is kell várni, mert sokan vannak. Kijajgattam magunknak, hogy elsőnek hívjanak be, ha odaérünk fél nyolcra, plusz a kedves csecsemősnővérke is segített, akivel összebarátkoztam a kórházban (köszönjük!!!!). Ott toporogtunk reggel hétkor. Találkoztunk Dr Kimondhatatlannevűvel, aki meglátott minket a folyosón és odajött örömködni és ölelgetni. Egyszerűen fantasztikus az az ember!!!!!! És találkoztunk a kedvenc szülésznőmmel is, akitől szintén begyűjtöttem jó sok ölelést!
Jó sok kisbaba érkezett, de messze a Migyerekünk volt a legkisebb. Nyolc után be is hívtak. Az orvos kérdezgetett az előzményekről, és azt mondta, hogy a kéteres köldökzsinór addig okozhat gondot, míg bent van a gyerek, és akkor is csak úgy, ha mondjuk előbb jön miatta a baba, vagyis koraszülött lesz, vagy túl kicsi a súlya, mert nem táplálja eléggé a méhlepény. De mivel ezek nem voltak meg nálam, nem kell azon aggódni, hogy genetikai betegség lenne, vagy ilyesmi. Jó, hogy mindenki mást mond ezzel kapcsolatban.....Komolyan, összeszedem a szakmai véleményeket és valahol írok egy cikket a kéteres köldökzsinórról. Pelenkára kellett vetkőztetni a gyereket és felfektetni egy ágyra. Na, onnantól kezdve jött ránk a frász, mert a doki hangosan összeütötte a tenyerét a gyerek arca előtt, de úgy, hogy én is kiestem a bugyimból. Utána pedig emelgette, tekergette, két tenyerébe ültette a popóját és egyensúlyozta, míg Rózi ki nem egyenesedett. Kopogtatta reflexkalapáccsal, húzgálta a kezét, lógatta a nyakát. Rémesen nézett ki kívülről és nagyon nehéz volt megállni, hogy ne szólljak, hogy hagyja abba a kínzást. Utána még az agyi áramlásokat is megnézte UH-val, ott is mindent rendben talált. Azt mondta, hogy rakjuk sokat hasra a gyereket, mikor ébren van és nem éppen evett. Na ilyen pillanat ritkán van, de igyekszünk.
Ő is mondta, hogy sárga, szóval levettek vért Tőle (borzasztó érzés, mikor a folyosó elején elveszik tőlem, majd negyed óra múlva hozzák csak vissza...), aminek az eredményét azóta sem tudjuk pontosan, mert sosem érhető el a doki, egyik sem, a nővérek meg nem mondhatják meg....hosszas könyörgésre annyit mondtak, hogy itassam sokat. Közben volt itt egy jófej doktornő, meg később Nünü doktornője is, mindketten rendben találták Rózit, semmi aggasztót nem látnak nála, csak ezt a sárgaságot.
Tegnapi pucér súlya 3,74 kg (most lesz négy hetes szombaton, és 2,83 kilóval született, szép fejlődés szerintem).
Még mindig nagyon görcsöl, fájhat a hasa, pedig már mindent adunk Neki. Van, hogy órákig nyög, tekereg, nyűgösködik. És sokat bukik is, akár két órával evés után is.
