Szerepjátékok. Folyamatosan abban vagyunk. Szerintem felléphetnénk, mint amatőr színjátszókör, vagy ilyesmi, annyi koreográfiánk, színdarabunk, szereposztásunk van évek óta, kezdve a kiscsikó-csődör-kanca témától a tünréreken és az állati nyomozókon keresztül a kavicsokon át, bármi jöhet. Mindenkit bevon a játékába, csak győzzük követni a gyorsan változó szereposztást, mert míg megszokom, hogy én éppen sítulsosan egy tejeskancsó vagyok varázstejjel (na igen, alkalmazkodik ahhoz, hogy éppen szoptatom a kicsit), Ő meg kismacska, akit elvarázsolt egy boszorkány és jön, hogy igyon a varázstejből, pár perccel később újra benyargal a szobába, én meg az előző kancsós témát folytatom, de Ő rosszallóan közli, hogy most már partravetett halak vagyunk, akik vissza akarnak jutni a patakba. Úgy látszik, egy pillanatra nem figyeltem:) Nem, nem. A képeken a fején a szennyestartó tetejével nem kínai rizsszedőt alakit, dehogyis. Gombát, jó??!!!! Erdei rácsosgombát, aki meglát egy fotóst (én, höhö), és "illegeti magát, hogy észrevegye Őt a fotós, hogy bekerülhessen a gombaszakkönyvbe a megismertetőjegyeivel".
