Kedden jöttem ki a kórházból (amikor elvileg megszületett volna Rózi császárral) és szerdán vissza kellett volna mennem varratkiszedésre Dr Bond rendelőjébe, de úgy éreztem, képtelen vagyok. Fájt mindenem és a gyereket sem akartam rángatni négy naposan kocsival. Farkas odatelefonált, mi lenne, ha pénteken mennénk, de az orvosom szabira ment, aznap rendelt utoljára. Felhívott telefonon, hogy megbeszélte Farkassal, hogy Ő szedi ki a varratomat itthon. Azt hittem viccel, bele is nyerítettem a telefonba, de nem. Kérdezte, hogy mi a helyzet a fájdalommal, így beszámoltam róla, meg arról is, hogy a hasam alja rondán lefittyed, összeér az alsó résszel és olyan, mint egy hamburger és fúj. De majd hordok haskötőt, hátha. Közölte, hogy erre most nem mond semmit, mert nem akarja, hogy röhögjek a vágásommal.
És tényleg. Eljött a szombat, és az én hős szerelmem, Dr Farkas fertőtlenített, csipeszel összecsippentett, megemelte a csomót és vágott. Lassan már egy császármetszést is le tud vezetni.