Ovatosan atcsusztam az agy vegebe, hogy ne ebredjen fel. Kitamasztottam valamennyire magam parnakkal, ami nem sokat segitett ugyan, de mit szamit! Itt szuszog a vallamon, hason fekve, maga ala huzott labakkal. Erzem, hogy osszeer a szivunk. Tegnap hazaertunk. Gep ele nem jutottam, telefonrol tudok potyogni. Megint ido kell, hogy feldolgozzam az esemenyeket. Ket Nagyi is szorgoskodik nalunk. Koszonjuk szepen a rengeteg rankgondolast, szeretetet, torodest, tanacsokat, meglepeteseket, kedvesseget, amit toletek kaptunk, kapunk!!!! Kerdeztetek meg a korhazi latogatast is, ami szuperkedves, de Kivitelezhetetlen lett volna. Minden csaladtagot lebeszeltem, csak Farkas volt bent, es ket tunemeny baratnom, Meske es Dorka (imadat Nektek es koszonom!), de csak ot percre, mert az a korhaz nem alkalmas erre (sajnos). Negyen lakunk mar a feszkunkben. Csoda, csoda, csoda,csoda.