A napomat kórházban töltöttem. Nem tetszik ez az új hely. Már hétfőn sem csíptem, mikor sokadmagammal, hasonlóan gömbölyödő lányokkal együtt 5 órán át üldögéltünk a folyosón, míg sorrakerültünk. UH-ra meg be sem jutottam a hét elején, szóval ma volt időpontom, de úgy, hogy beírtak délre a lap aljára, majd mondták, hogy ki tudja, mikor kerülök a géphez, aztán a hölgy odafirkantotta, hogy "VÁR" és a nyomatékosítás miatt még be is karikázta. Nem is akartam ma elmenni, gondoltam pihenek, de Rózi előző este óta alig mozgolódott és nagyon aggódtunk miatta. Az nst-n megint nem volt aktív, húztunk egy egyenes vonalat úgy húsz percig, majd jött a nővérke és jól odasokkolt neki egy szerkezettel, amitől szegény akkorát ugrott, hogy majd leestem a székről és onnantól folyton 180-as volt a szívverése. Annyira sajnáltam.

A nyűgösaggódós ottartózkodásom egyetlen kellemes élménye az volt, mikor megláttam Dr Kimondhatatlannevűt, aki szokás szerint mosolygott és integetett és megnézte a leletemet, majd megkért, hogy UH után keressem meg. És ígérte, hogy próbálja úgy szervezni, hogy Ő asszisztálhasson a keddi császárnál. Annyira szeretnivaló és olyan nagyon örülnék neki. Aztán hozzátette, miközben a karjaival szemléltette is, hogy milyen boldog lesz, ha látja, hogy ennyi küzdelem után ott lesz a karomban a baba és magamhoz ölelhetem! Na, ilyen orvosok is léteznek. Mindenkire jut ideje és őszintén tud örülni. Pedig rengeteget dolgozik, teljesen leterhelik, még vissza kell járnia a régi kórházba is......Imádnivaló ember na.

Annyit álltam, ültem, szenvedtem, míg bejutottam UHra, hogy a végén akkora lett a bokám, hogy alig bírtam menni. Eddig nem dagadt, na de ma! Pompásan néz ki. Főleg a jobb, a műtött, de a másikkal sem válogatnak be cipőreklámba, az biztos. 

Izgulnivaló már: Az UH-n az áramlásokat normálisnak találták, de a 37 hetes babát csupán 35 hetesnek mérték, ami főleg azért aggasztó, mert 2 hete meg a másik helyemen ugye majdnem 2 héttel idősebbnek mérték. Szóval megint csak reménykedhetek, hogy nem fogy pl.......Nézegettem az adatokat, és pl. a combcsontját 35 hetesen 74 mm-nek mérték, ma meg csak 68 mm...Azért ez elég nagy különbség és nem hinném, hogy az meg tud rövidülni?????!!! Akkor két hete volt 2840 gramm, ma meg csak 2900-at mértek két hétre rá. Szóval ezen szomorkodtam.Meg azon is, hogy voltak olyan napok, amikor szinte meg sem állt a hasam, egész nap hullámzott, tegnap meg ma pedig alig érezteti, hogy ott van a szívem alatt.

A lábamat pihentetem, de mégsem megy ki belőle a sok víz. Még a lábujjaim is húsosra puffadtak. Néztem pisicsíkkal, de nem látom, hogy lenne benne fehérje. Felpolcolni meg nem tudom, mert hanyadt nem szabad feküdnöm.

Megérkezett a mellszívó és a sterilizáló (utóbbit a barátnőm hozta el este), az egész lakás ecetszagban úszik, mert nekiálltam vízkötleníteni meg fertőtleníteni. 

Még öt nap. Most egyáltalán nem száll meg a nyugalom, tiszta ideg vagyok, hogy nincs kész semmi, hogy minden rendben van -e Rózival és reménykedem, hogy 5 napig még a pocakomban hordhatom Őt és kedden egészségesen és gyönyörűen megszületik!