Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Rózi 36 hetes

2013.07.06. 21:45 | piroskaesfarkas | 1 komment

Vagyis ma megkezdtük a 37. hetet! Szerdán voltunk legutóbb UH-n a sajátnőgyógyásznál, aki akkor 2 800 gramm körülinek mérte Rózit, egyáltalán nem találta érettnek a méhlepényt (azt mondja, a magas vérnyomásnál előbb érik, öregedik, de szerencsére itt nem látott ilyet) és szerinte szépen fejlődik a kicsi. Nünü és Farkas is velem voltak, majd Nünü rajzolgatott és csacsogott a szülésznőmmel (remélem ott lesz a másik kórházban velünk!) az nst-alatt (készült egy zseniális csiga rajz Apacának közben, hogy el ne felejtse, hogy reggelente össze kell szedni a csigákat a veteményesből).

A jobboldali melkasdomborrulatomat Drága Marika megnézte, látta, hogy duzzadt, ahogy mondták (szerinte a képen rosszabbul nézett ki, amit küldtem...szegények:), de nem talált semmit UHval, megszúrni meg a terhesség miatt nem akarta. Remélem, most már ezzel sem lesz semmi gond. Ennek örömére megrendeltem az elektromos mellszívót és a sterilizálót (használtan), szereztem egy csodálatos, antik, horgolt ágytakarót (jövő héten érkezik), meg egy régi, csipkés szélű pólyát. Elvileg készülnek Rózinak apró kedvességek, mint kendő, amibe bebugyolálom, mikor a karomban lesz, egy lámpa, amelynek régi csipkékből lesz búrája és ki tudja még milyen csodák. Egy helyes lány pedig hálóinget varr nekem, persze csipkével, lenvászonból. 

Bizony, nincs a hasamról kép. A cipésznek lyukas a cipője. Szóval holnap, ha időnk és annak járása engedi, kimegyünk Nünüvel és Apacával a mezőre és készítünk pár pocakos képet.....

Rózi sokat mozgolódik odabent, amivel mindig lenyűgöz. Egyrészt alig várom, hogy a karomban tarthassam, másrészt már most sajnálok elválni Tőle. Érdekes érzés. Mókás, ahogy hullámzik a hasam, mikor erőteljesebben ficánkol. Sokat csuklik, rugdalózik, nyújtózkodik. Én továbbra is küzdök a savassággal (büfizős, nemurilányos, de ilyen is van, nem csak a rózsaszín köd), a nemalvással éjjelente, a fáradsággal nappal (akkor meg ugye nem alszom, mert dolgozom, vagy teszek-veszek nem lazsálok), a gyakori pisiléssel (de iszom rengeteget, mert az fontos). A cukrot szépen tartom, az eleje óta kapott 3x4 egység inzulint adom még mindig, nem kellett emelni az adagon, ami jó. Igaz, nagyon szigorúan fogom magam, semmi fehér liszt, semmi cukor, még akkor sem, mikor szénhidrátba beleférne. Rengeteg saláta, saláta, saláta. Most már nagyon kacsásan is megyek, pedig eddig remekül bírtam magam, de most már gyakran annyira fáj alul a csontom, hogy alig bírok vánszorogni.

Vérnyomás. Na igen, ezzel van most sok gondom. A dopeghytet 4x2-re emelte az orvosom, így éjfélkor is benyomok mér kettőt. Az amlodiphint pedig kétszer félre, vagyis egy nap összesen 10 mg-ot eszek. Továbbá a magnézium citricidet is szedem, napi kettőt. Úgy látszik, elég gyakran válthatjuk ki a repceptet, vagy esik szó a gyógyszereimről, mert ma mentem be a fürdőszobába reggel, ahol Nünü játszott a dínóival és hallom, ahogy mondja a neveiket: "Gyere Amlodipin, most találkozni fogsz a Dopegittel, meg a Magnéziumcitriciddel, mert ők is növényevők és ennek a fának a leveleit majszolják..." Este pedgi együtt zuhanyoztunk hárman, Farkas, Nünü és én (annyira jó móka), megmostuk Apaca haját ketten, aztán Nünü leszappanozta a hasamat "megmosom Rózit alaposan" , stb. Felejthetetlen pillanatok ezek!!!! Kitalálta, hogy "játszuk azt, hogy most mi vagyunk a gyógyszerek, Anya pocakjában és megjavítjuk a vérnyomását, és itt lengedezünk a hasában! Apa a magnéziumcitricid, Anya, Te leszel a Dopegit, Én pedig az Amlodipin!"

Rózi szobájába felkerült a függöny, Nagyika kimosta a szekrényeket, vettünk új matracot a fehérre festett kovácsoltvas ágyba, és elkezdtem kimosni a kicsi ruhákat. Most behajtogattam őket frissen, holnap pedig a nagymamák felváltva fogják kivasalni mindet.

Még hiányzik az őssejt szerződésünk (részletre oldjuk meg), a hálóingem, nem értek ide a most megrendelt mellszívós meg sterilizálós dolgok, meg az apró kedvességek sem Rózinak. Jövő hétre tervezek még egy fodrászt is, és jönnek a lányok még egy szüléselőtti látogatásra, meg remélem, hogy Meskebarátnőmmel is tudok még találkozni  szülés előtt (alatt is remélem, mert elvileg ott lesz a Drága).

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr75394012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ßóbita 2013.07.06. 22:06:34

Az utolsó Rózi nélküli napok... Olyan izgalmas!
Nünü zseniális, a gyógyszerneveket én nem tudom megjegyezni?! Ő meg a dínóknak adja... :)
Képeket várjuk! ;)
süti beállítások módosítása