Az unokaöcsköseim is eljöttek megnézni Rózit a valószínűleg utolsó, nagy, babamozizós ultrahang vizsgálatra. Nyolc évesek lesznek és nagyon kiváncsiak voltak, milyen is egy ilyen vizsgálat, és hát kinek a méhét nézzék belülről, mint a nagynénikéjükét (unokatestvérem már nem akar vállalni harmadikat). A két héttel ezelőtti vizsgálathoz képest egészen sokat megmutatott magából (akkor Pöti volt velem, most unokaöcsik, unokatestvérem és Farkas), pedig már nagyon szűkös odabent.

Az adatok:

Fejvégű fekvésben egy élő magzat.

BPD: 89 mm

HC: 320,7mm

AC: 314,1mm

FL: 73,6mm

Jó mozgás, jó szívműködés. Telt hólyag, gyomor, a vesék eltérés nélküliek. A köldökzsinórban két ér. Palcenta melső falon tapad. Grannum: 0-1 (először úgy látta, hogy semmi érettség, apró jele sem, végül azt mondta Mártika, hogy éppenhogycsak érdegél egy picit, úgyhogy így írta be). Átlagos mennyiségű magzatvíz. Flowmetria normális.

Mért adatok alapján grav.s. 36 hét és három nap (vagyis másfél héttel nagyobbnak mérte).

Becsült súly: 2834 gramm

Mutatta még nekünk a hajszálacskáit is, de ugye Nününél is úgy mondták, hogy mekkora haja lesz, aztán alig látszott:) És igazán kis pufók arca van, sok képet is kaptunk Róla.

Mindenki meglepődik, mikor találkozunk, hogy "milyen jól viselem a terhességet", és mesélnek, hogy ők ilyenkor már így meg úgy. Hát nem tudom, de annak ellenére, hogy nekünk aztán kijutott egy jó pár nehézség, én imádok babát várni, állapotos lenni, pocakot növeszteni. Ez egy határtalanul boldog várakozás minden aggódással és akadályával együtt, és titkon még reménykedem, hogy hátha egyszer még vállalhatunk egy harmadik babát is. De ezt csak nagyon titkon, mert nem szeretném, ha elégedetlennek tűnnék és még ránkmérne valami buktatót a sors.....

Hatalmas a hasam, nincs még rajta egy kis repedés sem, de még a köldököm alatt sem fut a barna csík, ami Nününél volt. A köldököm. Hát igen, elég ronda, mert ugye ott műtötték a méhen kívülit és benne van egy heg, ami most sötétbarna és kiáll, de kit érdekel ugye....A mellkasomról már írtam...aggódnivaló.....

Sokszor van savam, büfizős. És gyakran úgy érzem, főleg éjjel, hogy alig kapok levegőt. Továbbra is nagyon keveset alszom. Nappal azért, mert mindig van valami, munka, kötelezettség, akcó, stb. Éjjel meg egyszerűen nem megy. Felkelek, mászkálok. Eleve vagy 8-szor pisilek (vizesnyolcas, höhö), aztán nem bírok visszaaludni, filozófálgatok, majd sorozatot nézek a laptopomon, nem kapok levegőt, kimegyek a teraszra és így tovább.

Nünü sokat szeretgeti a hasamat, ölelgeti, puszilgatja. Mostanában rákapott arra, hogy együtt zuhanyzunk. Ilyenkor a fejére teszek egy zacskósapit, hogy ne legyen vizes a hosszú haja. Akkora kacagásokat hallatunk!:) Csikizi a zuhany, visít, gurgulázik, megzabálom! Aztán Ő akarja lezuhanyozni Rózit, tartja a hasamnak a zuhanyrózsát és nevet, nevet.

Ma úgy ébredt, hogy magához húzta a kezemet és félig csukott szemmel, álomittasan ezt mondta: "Anyaca! Én úgy várom a nyár derekát, hogy megszülessen a kistesóm!"