Fekszem az ágyon, szokás szerint oldalt, mert Rózit zavarja, ha a hátamon lazulgatok. Esti lefekvéshez készülődünk Nünüvel, aki még lovacskásat játszik az apjával (egy nap megszámlálhatatlan mondata kezdődik így: "Játszuk azt, hogy.....). Aztán észreveszi, ahogy a hálóingből kikandikáló pocakomon pihentetem a kezemet. Odakkúszik, tölcsért formál kis kezeiből, a köldökömhöz tapasztja és énekelni kezd a kistestvérének. Majd rátapasztja a fülét a hasamra és hallgatózik. Érzem én is, ahogy a kicsi megrúgja Nünü arcát a hasfalamon keresztül. Fantasztikus. Angyali mosoly ül ki az arcára, mikor elmeséli, hogy mit érzett az imént. "Apaca! Gyere, énekeljük el Neki a badacsonyit, csináljunk kórust!" Már ketten térdelnek az ágyam mellett, tölcsértformáló kezekkel éneklik a hasamnak a "Badacsonyi szőlőhegyen két szál vessző" kezdetű dalt, aztán ketten fekszenek a pocakomon hallgatózva. Rózi rugdalózik belülről. Négyen vagyunk. Csodapillanat.
Kórus
2013.05.29. 10:21 | piroskaesfarkas | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr585331852
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
wodter 2013.05.29. 10:58:17
:):):)
Adibaba 2013.05.29. 17:41:39
De szép! Örülök hogy sok ilyen pillanatot éltek át. Legyen továbbra is így! Nünü pedig már most csodálatos nagytesó, hát még milyen lesz...kíváncsian várom majd a történeteket.
Sokszor olvad majd el a szíved, azt hiszem.
Nálunk a négyesben tánc az ilyen olvadóspillanat (vagyis az egyik ilyen a rengeteg közül). Soha nem felejtem amikor álmodozva egyedül táncikáltam a szobában, aztán a NagyŐ-vel kettesben, Rékával hármasban...és most hogy négyesben ez már olyan mennyei, hogy tényleg úgy szoktam érezni, ennyit el sem bír a szív. Pedig elbír. Vidáman :-)
Na megyek, mert a Nagy jelentette hogy a Kicsi termelt a pelusba :-))
Ja egyébként kábé mostanában van a 4. évfordulója hogy olvaslak! Puszi!!!
Sokszor olvad majd el a szíved, azt hiszem.
Nálunk a négyesben tánc az ilyen olvadóspillanat (vagyis az egyik ilyen a rengeteg közül). Soha nem felejtem amikor álmodozva egyedül táncikáltam a szobában, aztán a NagyŐ-vel kettesben, Rékával hármasban...és most hogy négyesben ez már olyan mennyei, hogy tényleg úgy szoktam érezni, ennyit el sem bír a szív. Pedig elbír. Vidáman :-)
Na megyek, mert a Nagy jelentette hogy a Kicsi termelt a pelusba :-))
Ja egyébként kábé mostanában van a 4. évfordulója hogy olvaslak! Puszi!!!
