Őszintén: rémálom volt. Azóta ritkán tudom abbahagyni a bőgést (persze kell, mert Nünükémnek születésnapja van, és ünnepelünk, és mosolyog a szívem miatta), agyalást, önmarcangolást és aggódást. Egyfajta megnyugvást reméltünk, de mégtöbb szorongást…
Utána
2013.03.13. 12:04 | piroskaesfarkas | 10 komment
