14 éves. Már egyáltalán nem hall semmit, látni is rosszabbul, de az étvágya töretlen, annak ellenére, hogy jó pár foga hiányzik már, és a megmaradtak sem tökéletesek. Alfit éppen ezért külön bánásmódot igényel, mert pl. nem hallja a füttyszót, ha sétára hívjuk, s ilyenkor ölben viszi le valamelyik fiú az emeletről. Boldogság, hogy itt van velünk. Mikor nagyon beteg volt, csak azt kívántam, maradjon még, amíg láthatom Nünüvel szaladgálni a kertben. Most pedig azt, hogy még Kisbabával is baktathasson még (tud azért még futni, de öregurasan) a zöld fűben. Imádnivaló, büdösszájú szőrgyerekünk.
Öregúr
2013.03.09. 13:19 | piroskaesfarkas | 1 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bobemara 2013.03.11. 20:34:34
Van nekem is ilyen öreg kuttyom, de ő csak sétatéri, viszont fekete, mint a szurok :-))
Voltaképpen még nagyon jól bírja magát a 14 éve ellenére, aki nem tudja, milyen volt fiatalon, az nem látja öregnek, bár a füle neki is erősen romlik, viszont még mindig mozgékony.
Mostanában szeparációs szorongása van, vagy mi, mert kb. 50 cm-es (virtuális) madzaggal hozzám van kötve. Itthon dolgozom, itt fekszik közvetlenül mellettem szinte egész nap, ha felállok, pattan és követ még a Wc-re is...
Alfit már nem hordjátok kozmetikushoz? A kép alapján nagyon ráférne.
Többiekről nem mutatsz fotót? Régen láttuk őket, ugye megvannak még? Úgy 2 évet végül kihagytam a visszaolvasásból, és mostanában nincs időm pótolni.
