Van annak valami különleges bája annak, mikor Nünü lázas lesz az éjszaka közepén, átpisisedik a pizsomája és a nagy csöndet megtöri a cinci kis hangjával: "Bocs Anya, hogy bepisiltem." Megnyugtatom, hogy nincs semmi baj, mással is előfordul. Aztán elmagyarázza, hogy nem tehet róla, mert: "Tudod van a kispötty, ami mindig jelzi, ha pisilnem kell. De éjszaka nem Ő jelez, hanem a három gyereke, csak ők még elég kicsik és nem mindig tudják a feladatukat. Ezért nem jeleznek a sötétben, hogy pisilnem kell és nem tudok felkelni..." Apaca visszajön a szobába az új pizsomával. "Apa! Előfordul Veled is, hogy éjszaka nem jelez a kispöttyös és bepisilsz?" Mikor mértük, csak éppen 37 felett volt a láza, kicsivel később meg már tükörtojást sütögethettünk volna a homlokán. Felélénkült, magyarázott, nevetgélt a lázrózsás arcával. A kislámpa fényénél olvastam Neki meséket a legújabb könyvéből, amit nagyon szeret, Fésűs Éva Mesebeszéd c. kötetéből, majd egy régi kedves sorozatából cincálta be az ágyba az egyiket, a Medve alszik könyvet (valami csodálatosan illusztrált, rövid mese). Apaca volt a medve, nem is esett nehezére nagyokat horkolni a szerep kedvéért. Szeretek a mese közben Nünüre nézni, megnyomni az orrát, megcirógatni az arcát, kacsintani, ilyenkor mindig szélesre húzza a száját és megjelennek a kis gödrök a pofiján. A mesék után a micimackós Tigris "A Tigris az mindig egy jellem...." c. nótáját dalolászta, amelynek a végén hahotázva kerreg, aztán felült "Kiosztom a szerepeket!" felkiáltással én lettem Micimackó, az apja a Tigris, Ő meg Zsebibaba, és az egész családot felsorolta, mint mesefigura. Mikor már reméltünk egy kis alvást, eszébeötlött egy játék, a "füttyents, ha szükséged van rám", amit eddig még nem játszottunk. Na most igen. Minden változatát. Hol egyikünknek, hol másikunknak kellett alvást tettetni (nem esett nehezünkre), majd a füttyentésre ki kellett pattintanunk a szemünket. Ez folytatódott a takaróaláelbújással és füttyre azonnali kitakarózással, stb. Ezidő alatt legalább lement a láza a csillapítónarancsoslöttytől, megivott egy nagy bögre citromosmézesteát. Még énekeltem Neki vagy fél órán át a sötétben, Farkas halk horkolásával aláfestve,  aztán valahol elaludtunk mindahányan. Hogy mitől lázas, nem tudom, mert nem folyik igazán az orra, nem köhög, nem fájlalja semmijét, csak nagyon sápadt. A hó meg annyira szakad, hogy nem hiszem, hogy a doktornőt ki tudom csalni ide a dombtetőre, ahová csak a madarak járnak. Aggódom érte. Még mindig húzza a lóbőrt, pedig már tíz óra lesz lassan.

Nününek még éjszaka, a lázas felpörgése közben is eszébejutott megkérni engem, hogy húzzam fel a hálóinget a pocakomról, mert szeretné megsimogatni a kistestvérét, hátha érzi éjszaka is. "Szia Kistesó, lázas vagyok képzeld, de a narancsos lázcsillapító finom."

Kisbaba adatai miatt az előbb hívtak az Istenhegyiről, a négyesteszt miatt. A múltkor a kockázatunk 1:848 volt, most a biologus szerint nagyon jó az adatsor, 1:42 000 lett. A hétvégén igyekszünk meghozni a döntést a pocakszúrást illetően. Ma végre tényleg betöltöttük a 17. hetet:)