A szívhangot sem tudtuk meghallgatni, sőt, a gyereket sem láttuk teljesen, a kapott fotókon pedig csak nevetni tudtunk. Egy helyi négydésUHfigyelőbe jelentkeztünk be, hogy a következő istenhegyis nézegetés előtt mégiscsak lássuk Kisbabát úszkálni a hasamban. A zseléncsúszkálós doktornő valahogy nem volt a helyzet magaslatán, nem is értettük, hogy mi történik a vizsgálóban. Eleve beütötte az első lajosnapomat, ami október 26., majd kijött a gépből, hogy 14 hetes vagyok csupán, hiába magyaráztuk, hogy már 15. töltöttük, sőt, másnap lesz 16 hetes Kisbaba, de Ő a vállát rángatta, hogy ezt írja a gép (ott volt nálunk az összes vizsgálati adat a szép, új, bőrgerinces irattgyűjtőbe, amit Kisbabának vettem, mindegyik minket igazolt). Farkas izibe kiszámolta a telefonján is, hogy nekünk van igazunk, szóval nem értettük, hogy mit és hova írt a doktornő, hogy mégis ez jött ki a gépből. Lelkesedett, hogy jól van a gyerek, de leginkább is a kezén és a kis lábain az ujjacskákat számolgatta, ami persze jó. Egyszerűen nem tudta befogni a babát úgy, hogy egyszer oldalt legyen, hogy legalább lássuk a kis arcát, vagy úgy egyben valahogy, pedig mocorgott rendesen. Megdöbbentő a különbség az istenhegyis dokink meg közötte! Amit meg tudott mérni rajta, az pont akkora volt, mint ahol éppen jártunk, vagyis 15 hetes és 6 napos.

Hogy Nününek mikor mondjuk el? Még nem tudom, de lassan meg kell tennünk, mert hatalmas a hasam és úgy látszik, valahogy már talán kapcsolatba is került a kistesóval. De egyelőre még nem merem....Boldog vagyok, repdesősen a kistesótól, de még mindig itt van a félelem a lelkemben. Történt tegnap, hogy lefekvés előtt Nünü felvette az egyik hercegnő szerkóját, egy abroncsos, rózsaszín jelmezt, hozzá a koronát, varázspálcát és szokás szerint valami szerepjátékot játszott. Én feküdtem az ágyban, Ő pedig szökdelt, pörgött és magyarázott "Én vagyok a nagyhercegnő! Megpróbáltam meggyőzni a szomszéd királyt (Pöti, aki a mellettünk lévő szobában lakik most már másfél éve....), hogy jöjjön át, de nem jártam sikerrel. Beszélnem kéne a kishercegnővel, jó, Anya?" Kérdeztem, hogy ki az, és hol lakik, azt hittem, az az én szerepem lesz. Erre odajött mellém, letérdelt a hasamhoz és kikerekedett szemmel közölte: "Hát itt, a hasadban lakik, még nem született meg. Úgy hívják, hogy Alina. Húzd csak fel a pólódat!" -kérte, és kis tölcsért formálva a kezeiből odahajolt a hasamhoz és beszélni kezdett: "Alina, jól vagy, hallasz? Hahó, Alina!!!!.....Nem válaszol, azt hiszem, alszik, mert hallok valami szuszogást. De nagyon boldog." Nem is tudtam mit mondjak, annyira ledöbbentem, de Neki ez természetes volt, már folytatta is tovább a szerepét. Kébőbb behívta Farkast, és neki is elmagyarázta az egész hercegnős dolgot, majd ismét beszélt Alinával, és harmadszor is, mikor Pötinek adta elő ugyanezt. Zabálnivaló!(Persze reggel már més szerepünk volt. Úgy ébredt, hogy "Jaj, egy nagy oroszlán megtámadott egy kis jaguárt, látjátok????? Azonnal aktiválnunk kell az átalakítót és Te Apaca leszel egy kisjaguár, és el kell vonnod az oroszlán figyelmét, amíg én sólyom leszek, hogy fölülről tudjalak irányítani Titeket, Anya meg addig megmenti a kis jaguárt. Ezt le is játszottuk. Mikor a jaguár megmenekült, rémültem sikoltott fel, hogy most meg egy krokodil támadta meg a kis vizilovat a bozótosban.....és így tovább....nincs megállás:)

Amúgy meg érezhetően húzom az időt a végleges orvosvoksommal, a védőnőtalálkozással és egyebekkel.....Február derekán megyünk majd az istenhegyire, ott lesz a 16. heti UH és vérvétel is, amit kb. 5 nap múlva mondanak meg. De a hematoma miatt az AFP várhatóan eleve rossz lesz. Utána tudunk talán dönteni az amniocentézissel kapcsolatban is. Lekopogom, de egy hete kb. nem jön semmi sem alulról, sem barna, sem gusztustalan nyúlványok. Reménykedem, hogy a hematomának nyoma sincs. És egy hete érzem Kisbaba mozgását, ami fantasztikus!!!!!!!!!! Talán azért, mert melső falon tapad, nem tudom (doktornő szerint még mindig alul tapad, de már nincs rajta a méhszájon, ami jó).

Tüneteim. Hatalmas a hasam, tényleg. Annyira, hogy ha végre kiszabadulok (mert még mindig folyton fekszem, de vizsgálatokra mégis el kell hagynom az ágyat), azonnal megszólítanak a boltban, KVzóban és gratulálnak. Ilyenkor repkedek:) A savasság kínoz rettenetesen, napközben is, de főleg éjjel kelek fel rá és nem is tudok visszaaludni. Ilyenkor 2-4 órán át szenvedek, nézek valami filmet, míg ki nem dőlök. Napközben meg kiájulok a fáradtásgtól. A hányingerem sokkal ritkább, szinte alig van. Fejfájás sajnos sokat nyúz, van úgy, hogy két panadolt is beveszek egy nap, meg úgy is, hogy három napig folyamatosan szedem. A hasam néha görcsöl, néha fájdogál, szurkál a köldököm és hasonlók. A hasamat kenegetem Farkas által hozott biokrémekkel, meg vett homoktövismagolajat is, mert szőlőmagolajat nem kapott. Még a dezodoromat is kicserélte biora, hogy ne adagoljak a gyereknek semmi károsat. Hát így gömbölyödök én:)

Íme a mákostésztás képek (ennél láthatatlanabb, mákostészta képeket még sosem kaptunk, Nünüről és a Kisbabáról sem).