F: Hogy vagy Boszikám? Mit csinálsz?

Én (vagyis Boszika): "Mondanám, hogy egy új, fekete csipkehálóingben gyakorlok az estére, de nem lenne igaz. 

F: Tudom, ezt egy időre még jegelnünk kell. Rezignáltan tűröm (nevetés). Szóval hogy vagy?

Én: Elfújtam egy tekercs vécépapirt délelőtt, akkora az orrom, mint a ház, piros és cafatokban hámlik, kívül-belül sebes és sajog. Fekszem és fájdogál a hasam, de barnásgusztustalan ma nem jött még. A lógós gatyában vagyok és egy elnyúzott, kényelmes csíkos pólóban. Új értelmet nyert a csupa nátha vagyok kifejezés.

F: Ez valóban távol áll a csipkéshálóingtől. Azért sietek haza.

Nevetünk.

Ui: az sem  rossz beszélgetés, mikor erősebben jön a barnatrutyi és tízpercenként hív, hogy mi volt a vécén:) Mégis van ennek is romantikája, bármennyire is nehéz kívülről elképzelni, van neki:)