Ma elkezdtük a 13. hetet. Ezt tegnap Piroska nappal és egy szépen összeszedett náthás-fülfájós-torokjajgatós vacakkal ünnepeltem. Fájdalom és láz ellen bekaptam éjjel egy Panadolt (lázam nem volt, csak olyan érzésem, mintha lenne, az az igazi betegségesleverős). Tüsszögök sűrűn, amitől folyton begazolok, hogy valami baj lesz odalent a hematoma körül. Ugyanezért alig merem kifújni az orromat és azt tervezem, hogy kipróbálom Nünü régi orrporszívóját, hátha nálam is működik. Gondolom egyik sem tesz jót a hematoma miatt, mert mindegyikkel erőltetem a hasamat, nem? De nehogy olyan kis maszatolós tüsszentésre gondloljunk ám! Ó dehogy! Én olyan kurjantósokat tudok, egymás után 2-3-at, levegő után kapkodva, ami annyira hangos, hogy én magam is kiesek a gatyámból. Ettől aztán meghúzódik lent a hasam és percekig alig merek megmozdulni, majd ellenőzröm, hogy nem vérzek e. Remek.
Tegnap este már nagyon el voltam keseredve ettől a fülnáthaizétől, még a könnyem is potyogott. Nünü felült az ágyban, törökülésbe helyezkedett és megkért, hogy tegyem a fejemet az ölébe. Simogatta a hajamat, puszilgatta a fejemet, orromat, arcomat és hihetetlen bájos dolgokat mondott nekem. Néha fölémhajolt, belenézett a szemembe és kedvesen mosolygott. "Jól van Anyaca, majd én meggyógyítalak. Nagyon szeretlek Anyaca, mindenedet (előtte azt a játékot találta ki, hogy "Na, most egyenként mondjatok egy valamit, ami a legjobban tetszik nektek bennem. Miért szerettek?"). Te vagy a legimádottabb anyuka a világon." És csak ölelte, ölelte a fejemet az ölébe. Néztük az énekversenyt a TVben, és bármit megjegyeztem, hogy milyen szép szeme van annak a fiúnak, vagy de szép hangja van valakinek, rögtön jött a válasz: " A Tiéd még annál is szebb Anyaca". Úgyhogy egy idő után a sok kedvességétől, meg a milyenjónekem érzéstől buggyantak ki a könnyeim, amiről megbeszéltük, hogy boldogságkönnyek. Ezeket nagy lelkesen kapdosta el, ahogy lefelé gördültek a halátékom irányában.
Anyika is kapott egy adagot a bőgésemből tegnap délelőtt, ami még a vetélőfenyegetőző doki utóhatásaként lecsapódott rá a telefonon keresztül. Azt hiszem, Ő is sírdogál és aggódik, de ezt előlem eltitkolja, vagy legalábbis azt hiszi, hogy nem tudom. "Nagy harcos ez a pici baba, minden nehézség ellenére ott van Veled!"
Az utrogestánt Csillagszemű javaslatára lecsökkentetem tegnaptól 3x2-ről 2x2-re. Ezen kívül szedem reggel a negyed amlodiphint meg egy 250 mg dophegytet, este megint egy negyed amlodiphint (azért negyed, mert elvileg egy felet kéne az 5mg-ból, de ez a tabletta most 10 mg), sok-sok C vitamint a vérzés miatt, magnézium citrici 500 mg (ebből a tájékoztató szerint kettőt lehet) napi 2-4 darab a méhösszehúzódás és görcsök miatt, terhesvitamin és halolaj kapszula. Iratok fel még Dvitamint is, mert az egy ideje elfogyott, meg külön cinket is szoktam szedni, az meg jó a cukorra.
És fekszem, fekszem, fekszem. És én, a legnagyobb hóemberrajongó és építő, csupán az ablakból fogom nézni, ahogy Farkas és Nünü hóembert építenek a hatalmas fehérségben.
