Elkészült a vérvizsgálat, a folyosón szomorúan közli a kedveslány, hogy a megrendelt 5600 helyett csupán csak 3 ezer feletti az érték. Összetörök. Igyekszem arra koncentrálni, hogy ne bőgjek majd a rendelőben. Farkassal egy szót sem szólunk egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy méhen kívül van. Megáll az idő. A kedvenc nővérkém elhalad mellettünk, számolgat és bólogat, hogy ez bizony kevéske hcg, és mennyire borzasztó, hogy újra ez történik velem. Mosolyogva helyeslek. Aztán egyszercsak szólnak, hogy mehetek vizsgálatra. Csillagszemű kérdezi, hogy miként vagyok. "Meg van tépázva a lelkem". Elnézően mosolyog és rákérdez a fizikai tüneteimre. Semmi. Megint hallom a háromezervalamennyi adatot, majd szemrebbenés nélkül elfekszem és várok. Azonnal felém fordítja a monitort: "Van legalább egy jó hírem, hogy nem méhen kívül van a terhesség, nézze. Itt van méhen belül. Ott a petezsák és nem is üres, van benne egy embrió." A szomszédban találkozunk.

Felkapkodom a ruháimat, aztán Farkast a folyosón és kopogtatunk a szomszédos ajtón. Csillagszemű szerint pont a hatodik hét végének megfelelő az, amit látott odabent (most vagyok a 42. napon, ha úgy számolom, hogy november . volt a beültetés, előtte hozzáadok 14 napot), hiszen ilyenkor petezsákot kell látni egy kicsike embrióval. Igaz, kéri, hogy továbbra se éljük bele magunkat, ne vásároljunk babaruhákat, mert az előzmények, meg a kétszer 40-es érték, meg most sem nőtt annyival, amennyivel kéne. Hányszor hallottam ezeket a mondatokat már. Nem is tudok örülni. Csak egy picit megkönnyebbültem talán, hogy méhen belül kapaszkodik a kicsikénk. Ott növekszik, miközben már leírták, megvonták Tőle a progeszteront, volt feketedarabkás vérzés, meg nagyvérzés, és Ő még mindig ott fejlődik a petezsákocskájában.Hhhhhh..... Most már nem akar hcg-t méregetni, csak 18-án be kell mennünk és ha szépen fejlődik, lesz szívhang, megfelelő méret, akkor örülhetünk a fa alatt. Meskebarátnőm arra biztat, hogy jövő hét végén könyörögjem be magam valami jó kis helyre, ahol szuper UH gép van, mert ez az intézetes egy mákostészta.

Ui: Nagyon, de nagyon szépen köszönjük Nektek a bíztatást, a velünkérzést, mindent! Annyira jó olvasni, hogy itt vagytok, mikor ott ücsörgök körömrágva a folyosón!!! Meg mikor éjjel nem tudok aludni és filozófálgatok!:))) Ölelés Nektek!!!!