Családostul felvonultunk az intézetbe délután, remélve, hogy kicsit okosabbak leszünk. Pedig nem. Ultrahanggal néztük meg az alvázamat, de nem láttunk semmi olyat, ami eldöntené, hogy merre készítsem fel a lelkemet. Húsz napja volt a beültetés, és ha ehhez mondjuk hozzá is adom az előző két hetes érlelési időszakot, akkor most lehetek kb. 5 hetes. Csillagszemű azt mondja, hogy nem is gondolt arra, hogy bármit is lát ilyen korán, inkább ki akarta zárni, hogy nincs ott bent vérömleny, folyadék, a petefészkek rendben vannak. A méhnyálkahártya 9 mm. Ennyi. Utána beszélgettünk az irodájában, hogy mégis mire gondol. "Úgy látszik, a maga szervezete nem ismeri a biológiát". Így foglalta össze az eseményeket. Nem érti, nem tapasztalt ilyet. A tüneteim egyes részét látta már másnál is, de így együttesen senkinél. Azt mondja, ne örüljek, inkább abban reménykedjek, hogy nem méhen kívül fejlődik a baba, hanem valahol belül, de ha így is van, akkor is csak egy százalék az esélye annak, hogy ez egy "rendes" terhesség lesz.
Mikor az intézet előtt kiszálltunk a kocsiból, Nünü megfogta a kezemet és mondta, hogy bekísér. Séltáltunk felfelé a lépcsőn és angyali mosolyával ennyit tett még hozzá: "Én leszek a bíztatónőd Anyaca."
