Beszélgetek az óvónénivel, míg Ő az Apjával öltözködik. Egyszercsak odajön, megfogja a kezem és közli: "Anyaca, indulnunk kéne már. Annyit beszélgetsz, hogy közben lemegy a nap."
Pötivel egyezkedik. "Pöti! Gyere be a karámba játszani velem lovasat!"
Pöti: inkább játszunk itt a kanapén.
Nünü: "Nem, a karámban sokkal jobb."
Pöti: Szerintem pedig itt jobb a kanapén!"
Nünü: "Jól van Pöti, akkor most adok egy kis időt, gondolkodj el ezen egy kicsit és utána megbeszéljük!"
Játszik, azt hittük, már el is felejtette a témát, de öt perc múlva megszólal: "Peti, elgondolkodtál?" Pöti jezi, hogy igen. "Jól van, akkor most gyere be a karámba játszani, mert megyőztelek!"
Pucér popóval parádézik a kanapén fürdés után.Kicsim, légyszíves menj el pisilni lefekvés előtt - kérem. Válasz: "Sajnos nem áll szándékomban."
Tervezgeti, hogy lovardája lesz, ha nagy lesz. Kétéves kora óta rendszeresen lovagol, hatalmas lelkesedéssel és boldogsággal az arcán. A frász jön rám, mikor pl. feláll a lovon, vagy lóbázza a lábát. Bármit megcsinál a lovon, semmi félelem, tétovázás és nagyon élvezi. Kérdezgeti, hogy milyen iskolába kell járnia, hogy lótenyésztő lehessen, meg hogy kiképezhesse a lovakat kisgyerekeknek. Komoly üzleti terve van már, hogy milyen lovakat vesz először, hány lószállítója lesz és hány boxot kell építenie az elején:) Rengeteg ilyen jellegű beszélgetés zajlik közöttünk. "Ha majd lesz lovardám, meg egy házam ott, és szállítom a lovakat, a tarkát meg a feketét először, akkor úgy gondolom, hogy Ti is odaköltöztök velem, jó? És én szelíditem a lovakat a gyerekeknek, és megtudományozom a fajtákat, Ti pedig szedhetitek a lócitromot meg a sarat a patáikból."
