Farkasnak is készítettem régen adventi naptárokat, de amióta itt van közöttünk Nünü mégjobban élvezem az előkészületeket. Idén jóelőre megálmodtam egy deszkakarácsonyfát (először nyírfaágakból szerettem volna, de egy fatelepen sem találtam hasonlót), égősorral, jó nagyot, felszögelve a szobája falára. Igaz, nem olyan egyszerű, mint azt gondoltam, hogy beverünk pár szöget aztán kész. Kellett hozzá mindenféle L alakú fémizé, amit facsavarokkal rögzítettek a fiúk (egyik sem egy megrögzött barkácsoló), majd kiderült, hogy ez átlóg a túloldalára, amit majd le kell reszelni vagy mi. Utána pácoljuk, majd kis kampókat ütnek bele, amire az ajándékcsomagokat akasztgatjuk. Ezekhez pedig vennem kell még anyagot, zsineget. A 24 ajándék pedig már ott várakozik egy dobozban, a spájz felső polcán. Élvezettel néztem Őket, ahogy a garázsban munkálkodnak. A garázsban, ahová jelenleg nem is lehet beállni kocsival, mert tele van régi bútorokkal, melyeket a Tiszáról hozattunk fel és arra várnak, hogy szerezzek egy csiszológépet, nekiveselkedjek és lepucoljam az összeset, majd átkenjem mindenféle rovarírtóval, végül kapjanak egy jó kis alapszínt. Van itt régi falifogas, hozzá illő szekrénnyel, bölcső, száz éves babakocsi, pad, székek, asztal, éjjeliszekrény, kosarak, stb. Igaz, hogy nem férünk be az autóval és lapjával lehet csak közlekedni, de mégis különös hangulatot adnak a garázsnak.
