Levette az Anyika által tavaly készített hóember kötött sapkáját, letekerte a piros-fehér csíkos sálat a nyakából és ezekből készített magának övtáskát, amelybe gondosan beletette a feldíszített műanyag tengerimalackát (később, a sétánk során gyűjtött színes faleveleket is ebben gyűjtötte). Tele van ötletekkel. A szobájában a bejárati ráscot összekötötte a köntösének övével a kiságy széléhez, amire felvarázsolt egy fém vödröcskét tele golyókkal "hogy ha valaki bejön, akkor ez lesz a csapda, mert a golyók hangot adnak és mi lecsapunk rá" (valamelyik éjjel majdnem orrabuktam, mikor elfelejtettem, hogy elalvás előtt csapdát állított). A millió féle szerepjátékhoz rengeteg kiegészítőt talál ki, jelmezeket csinál magának papirból, rongyokból, fonalakból, botokból, szóval bármiből. Zseniális!:) Gondolkodnom kell, hogy mostanában mik szoktunk lenni, vagyis hogy melyek a legnépszerűbb szerepek a sok közül. Vadlovas: egyikünk a vadló, akinek menekülnie kell, míg a másik kettő valamilyen kapaban (kanbojok, ahogy Nünü mondja:) befogja, megnyugtatja a lovat, ellátja, stb. Van nyomozós (ez másik sapkában), amikor különféle lábnyomokat kutatunk fel a lakásan, kertben, bárhol. A legújabb a gombás, amikor felveszi a pöttyös kalapját és Ő lesz a galóca, mi meg az erdőjárók meg valaki a gombavizsgáló. Na jó, rengeteg hasonló van, imádom!:)
A sétákról akartam elmerengeni. Arról, hogy milyen jó olyan helyen élni, hogy ha kimegyünk a kapun, az már olyan, mint egy kirándulás. Hogy Nagyikáéknál őzike téved az utcába, pár percnyi sétára pedig mindenfelé erdő, fenyves, gombalelőhelyek. Vannak kedvenc cicáink, akiktől alig tud Nünü elszakadni és számtalanszor elmondja, hogy mennyire szeretne egy saját kismacskát. A szembeszomszédhoz meg rendszeresen jönnek a barátok lóháton, szekérrel, stb. a közeli lovardából. Szeretem a Nünüvel kialakult kis szokásainkat, ahogy betérünk a helyi aprócska boltba, ahol szinte semmit sem lehet kapni, de kedves a néni és Szupercsirke imád fizetni, visszakapni az aprót és megenni a szerzeményt. Végigsimogatja a cicákat, begyűjti a terméseket a fák tövéből és hosszasan kacag, ahogy rúgjuk az avart egymás felé.
