Kezdjük a vasárnap reggel laza ultrahangos petenézegetéssel. Persze előtte felvertem a családot, mivel álmosan lecammogva a lépcsőn megláttam a konyhai órát és hirtelen úgy véltem, hogy egy óra késésben vagyunk az átállítás miatt, holott éppen egy órával hátrébb jártunk. Legalább ráérősen tudtunk készülődni, nézzük a jó oldalát, nem? De. A váróban Nünü is felvonult vagy húsz műanyag lóval, amit egy sárga, katicás vödörben lóbálva hozott magával és ezekkel szórakoztatta el Apacát, míg én feltártam petéket melengető alfelemet (hasmenéshányás elmúlt, csupán egy napig vett le a lábamról, szóval tényleg az ünnepi vacsorámmal volt a gond.....az az étterem egy időre kihúzva).
Szükségem lenne egy diktafonra vagy egy írnokra (utóbbi a helyzet kényessége miatt nem igazán megfelelő), mert míg ott vagyok és úgy érzem, hogy mindent vettem és megjegyeztem, valahogy mégis kimegy a fejemből, vagy nem vagyok biztos benne mégsem, hogy jól jegyeztem meg: öregség, stressz, zavar, x. Szóval, azt hiszem valami ilyesmi hangzott el (Csillagszemű mutatta is a monitoron, na de azt ki látja rendesen?): mindkét oldalon 1-1 9 mm tüsző, meg sok kicsi, amelyeknek még fel kell zárkózniuk. A méhnyálkahártya 9 mm. Ez a ciklus 6. napja, úgyhogy van még idejük növögetni (tavaly állítólag egy nappal előrébb tartottak növekedésben, de a számuk kb. ennyi volt). Megígértem: "kotlok még rajtuk rendesen."
Kaptam még 3x2 hasbaszúrásadagot (47 ezer Ft huss) és pár nap múlva újra betekintünk. Aztán meglátjuk, melyik hogy nő, melyiknek kell még serkentő és esetleg kell -e leállítóshasbaszúrós gyógyszer azoknak, amelyek elég nagyok, nehogy elpukkanjanak idő előtt.
Valahogy most nyűgösebben viselem az egész procedúrát....Meséltem Meske barátnőmnek is, hogy most valahogy lemondó vagyok és negatív, mire Ő: "Jól van Kisfiam, akkor ezt most csináljuk így. Eddig mindig lelkesedtünk, most csináljuk így." Így csináljuk. A nyűgösségem megnyilvánulása pl. az esi injekcióbeadás is. Magamnak csinálom és valahogy idegesít, hogy egymás után kettőt is kell szúrnom. Régebben nem vettem ilyen nehezen, de most rémes. Ma pl. bőgve adtam be mindkét adagot és úgy fájt, hogy ötször böködtem magamba, míg képes voltam betolni a húsos hasfalamba a tűt. Ezt követően még vagy egy percig zokogtam. Én sem értem magam.
Azt mondtam, hogy most az eleviten kívül mást nem szedek, de azért ma vettem egy doboz halolajat és ligetszépe olajat is vettem volna, ha éppen nem fogyott volna ki az ügyeletes gyógyszertárból, ahonnét az aranyárban kapható hormonhasbaszúrókat kiváltottam.
Ma, útban hazafelé egy játszós délutánról beszélgettünk a hátul ülő Nünüvel és hétésféléves barátnőjével. Valahogy szóba került Dorka egy hónapos unokahuga, meg hogy Nünü is szeretne kistesót. Mire a Migyerekünk megszólalt: "Igen, és már ki is választottam Őket, N... és F....!" Aztán Dorka megjegyezte, hogy nem lehet egyszerre kettő, de én elmagyaráztam, hogy bizony lehetnek ikrek is és az milyen jó volna. Dorka szeirnt az nagyon nehéz lenne nekünk, mert akkor három gyerekünk egyszerre beszélne és az nagyon fárasztó:) Ekkor Nünü hozzátette, mint sokat tapsztalt szakértő: "Igen, nagyon nehéz lenne meg fárasztó, de nagyon mókás is, tudod?!" Szeretném én ezt a mókát megtapasztalni!
