Úgy ordított, hogy azt hittem, itt a vég. Sosem láttam még ilyennek. Valamivel éjfél után felült az ágyban és sírva kiabált, csukott szemmel. A sírástól nem lehetett érteni, hogy mi a baj, de hallottuk, ahogy a szokásos robajjal ürül a hasmenés, Ő pedig csak odít és sír. Semmi sem tompította a fájdalmait, a hasmenés pedig kétpercenként jött belőle. Nem nyújtott enyhülést neki sem az ölelésem, sem az, ha Apaca járkált vele. Már alig kapkodta a levegőt a hangos kaibálóssírástól. Felkaptuk a ruhát, bedobáltam pár dolgot és bementünk a kórházba. A kocsiban elernyedt és elaludt a karomban.
Vasárnap óta tart a hasmenés (eleinte csak 1-3-szor, tegnapra már szinte egész nap bugyikat mostam, legalább 12-t), a láz (amit napi 1-2 lázcsillapítóval lenyomunk, akkor jobban van), nátha. Volt gyerekorvos, felírta a trombitálóbelélegzőset, mert hogy nehezebben veszi a levegőt és elküldené a pisijét bevizsgálásra, ám egyelőre nem tudni, miként vesszük le, mert a folyamatos hasmenéstől nem tiszta a terület. A kórházból egyelőre elengedtek minket, ha eleget iszik a gyerek és kaptunk még 1-2 napot, hogy elmúljon a hasmenés. Ma hajnalban (két órányi alvás után, amit megelőzött még vagy öt pelenkacsere úgy három óra tájékán, sok sírással és fájdalommal) is arra ébredtünk, hogy elönti a kaki. Ki van borulva, fájlalja a hasát, a popóját, alig engedi már megtörölni, úgy kell harcolni vele. Ötödik napja kínozza a hasmenés.
