Simán leteper egy medvét. Mert Ő egy kisfarkas. Vagy éppen dínó, kiscsikó, kiskacsa, hercegnő, balerina, olimpikon, hanagyakirálynő, kiscica, Tádé, meg ezermindenfélemás, ami eddig is volt és még sok-sok újabb szerep jött hozzá. No és ha Ő éppen ez vagy az, akkor az adott témához kapcsolódóan nekünk is azonnal fel kell vennünk a fonalat és a szereposztást.
Határtalan a képzelete. Mesél, fejből, könyvből, kitalálósat vagy utánzósat, átköltőset vagy versbeszedőset. Mindent lerajzol, ami fantasztikus, minden szempontból. Pl. ma lerajzolta az ovis élményét. Játék közben fogja magát, leül az asztalkájához és rajzol. Pár perc alatt vet papirra komolny alkotásokat, majd elmondja, hogy mi a címe (alá is szokta írni). Dicsekedés: Két rajzpályázaton is elindult -bizony, Ő maga válogatta ki a rajzot, vagy éppen rajzolt az adott kiíráshoz megfelelőt- és nyert is díjat! Írtóbüszkevagyok.
Végre elkezdtem kiválogatni a rajzait, a kedvenceimet. Érdeklődtem a cégnél, akiknél be akarom szkenneltetni ezeket jó minődégben, hogy milyen árral kalkulálhatok. Kérdezték, kb. hány rajzról lenne szó. Kb. 50-60 db. Nekiálltam. Először csak megjelültem postittel, hogy melyek a kedvencek. Majd mikor láttam, hogy rettenet sok, húztam belőle. Kb. 30 nagy füzetről van szó, és rengeteg külön papirra rajzolt alkotásról. Döbbenetesen sok volt, de annyira élveztem. Alig volt több, mint egy éves, amikor már a firkáknak címet is adott, és talán 15 hónapos, mikor megjelentek Nála az alakok, szemekkel, szájjal, stb. Végül nagy nehezen szűkítettem a mennyiséget 210 rajzra.......
Sok betűt ismer, felismer és használ is. Egyszerűen leírja a papirra a rajzai mellé. Mint: saját neve és beceneve, Anya, Apa, Papa, Peti, stb. Aztán meglepődtem, mikor az olimpiás rajzára, a dobogóra rápingált egy 1-es számot.. Sokszor mondja, hogy jegyzetel. Olyankor tényleg olyan, mintha folyamatosan írna. Érdekes kötésben rajzolgat, vagy írogat, nem is tudom, minek nevezzem.
Gyurmázás, vágás, krétázás, ragasztás, mindenféle alkotást imád. Most készült el egy űrjárónk, kartonból, mekissalátafedelekből, vécépapirgurigákból, stb. Órákig pingálja.
Imádom, ahogy dudorászik. Szinte mindig, mikor belefeledkezik valamibe. Éneklésben most az a kedvence, hogy vagy együtt dalolászunk, vagy inkább Ő költ dalokat, össze-vissza halandzsákat, vagy azt mondja, hogy Ő most angolul énekel. Imád a kádban, a zuhanyzóval mikrofonosat játszani. Feláll, énekel, nézi magát a tükörben, meghajol és élvezi:) Vagy engem énekeltet. Kb. 3 órás folyamatos előadásra vagyok képes, Balaton-Budapest útvonal simán megy. Van úgy, hogy egy dalt kell ezerszer elvinnyognom úgy, hogy egy-egy új szóval kell helyettesítenem valamit. Pl. a márminálunkbabámazjöttaszokásban éneklésben rekordot állítottam fel, az összes létező gyümölccsel és zöldséggel tudom egyfolytában.
Kedvencek. Dínók. Még mindig tart a rajongás (voltunk Zánkán a kiállításon, megvadult a rengeteg dínótól, most készülök meglepni egy saját dínósfotókból álló könyvvel), de nem múlhatja felül a lovak iránti imádatot. Lovagol még mindig, bárhol és bármilyen lóra felpattan és bárhol és bármikor előkerülnek a zsebeiből, táskájából, füle mögül lovacskák. Ezekkel mindenhol igen népszerűek vagyunk és folyton hozzánkcsapódnak gyerekek. Itt jegyzem meg, hogy Nünü igen jószívű. Ezt eddig előnyként éltem meg, de most aggódom, hogy mi lesz az oviban. Pl. a múltkor a homokozóban egy kétéves forma kislány mellészegődött egy negyedórányi lovacskázáshoz. Nünü kipakolta a zsebeiből az apró lovakat, várat épített nekik falevélzászlóval, karámot készített, stb. Aztán a kislánynak mennie kellett. Kérte, hogy szóljak az anyukájának, szaladjak utánuk, míg Ő felveszi a szandálját. Odaszaladt a kislányhoz és átnyújtotta az egyik lovacskáját "Vigyázz rá, jó, nekedadom". Az anyukája vissza akarta adatni a lovat, de Nünü hozzátette "Nekem ebből van még kettő ugyanolyan, tudod." Megható. De látom, hogy sok kisgyerek simán kiveszi a kezéből az új dínóját, bármit, Ő pedig hagyja, és bánatosan néz, vagy finoman megkérdezi, hogy visszaadják -e neki. Ugyanígy pl. legutóbb a szállodában, lufihajtogatás volt. Kb. Ő adja oda utoljára a fonnyadt lufit a bohócnak, mindenki kifúrja, Ő pedig türelmesen vár és hagyja.....
"Ha felnőttebb leszek, akkor lesz egy lovardám Anyaca, tudod? Az én lovardám lesz a legszebb (ja! Hónapokkal ezelőtt kezdődött ez az "enyém a legnagyobb, legszebb, leggyorsabb", "én mondtam legelőször", "én érek oda hamarabb", "én leszek az első", "a mi házunk a legszebb és legnagyobb", és végtelenségig sorolhatnám téma), és sok lovam lesz. De szükségem lesz a segítségetekre. Apaca fogja a sarat kipiszkálni a lábukból, Te pedig Anya a nyergeket segítesz majd nekem felcsatolni, jó?"
Ezen kívül mindennel játszik, tényleg. Pólyásbabákkal. Főz nekik (szereti a konyháját), öltözteti őket, babakocsiban tolja, megyünk sétálni az utcán, altatja, büfizteti, stb. Sajnos betekergőznek a rongybabák és Nagyifélekötöttbabák mellé a hosszúlábúnősbabák is. Imádja a vonatokat, sínt épít, vonatozik akár órákig is. Legózik, megszállottan. Dínózunk. Paleontológusok vagyunk, ásatásokat végzünk, a homokozóban egy egész korszakot építünk fel, de megteszik a kövek és pár levél is. Autózik is szívesen. Plüssökkel is eljátszik, szerepeket kapnak. Most kicsit háttérbe szorult a puzzle, de van helyette logikai játék. Szerepjátékok minden mennyiségben. No és a lovak. Kicsik, nagyok, istálló, etetés, kerbenhúzgálás, minden. Divattervező is lesz, legalábbis azt mondja. Általában a lovakat öltözteti és ilyenkor szól, hogy ne zavarjuk, mert "tervetem a divatot".
A három kutyánkkal kicsit szorosabbra fűzte a kapcsolatot, főleg Fügivel. Amúgy minden állatot a keblére ölel, legyen az egy apró bodobács vagy más bogárka, nyulak, teknősök, tengerimalacok, kecskék, kutyák, macskák, szóval bármilyen állat, amelyik hagyja magát szeretgetni. Nyaralás alatt mindenütt ki kellett pattanni a kocsiból, ahol birkák legelésztek, vagy szürkemarhák kolompolnak és laposkúszásban követtünk kecskéket is, akik a bokrokat rágcsálták a legelő mellett. Állatorvos is lesz, azt mondja. Ja, és nem tett le arról, hogy egyszer lesz egy pónija és folyamatosan PRezik, hogy neki szüksége van egy (néha kettő), pici cicára, akit meg kell mentenünk........Most már a vörös mellé jöhet szürke is.
Az a jó szíve. Talán túl jó is. Egyáltalán nem irigy. Mindenből ad, akár idegeneknek is. Még a kedvenc játékait is szívesen megosztja. Csak egy szemléltetőssztori. A homokozóban kipakolta a zsebeit (nem tudom, mikor rakta tele apró pónikkal, de volt ott vagy tíz ló. Elkezdett építeni nekik várat falevélzászlóval, karámot, stb. Odacsapódott egy kislány, olyan kétéves forma. Talán tíz percig játszottak, majd a kislány hazafelé indult. Nünü kérte, hogy szaladjak utánunk, amíg Ő felveszi a cipőjét és állítsam meg őket, mert szeretne valamit adni a kislánynak. Odaszaladt és átnyújtotta azt a lovacskát a gyűjteményéből, amivel az imént a kislány játszott: "Tessék, Neked hoztam! Vigyázzál majd rá, gondoskodj róla, jó?" Az anyukája mondta, hogy adja vissza szépen nekünk, mert csak kölcsön kapta, de Nünü folytatta: "Neki adom, mert nekem ebből van még két egyforma otthon." Megölelte a kislányt és elköszönt.
Hisztik. Volt négy nagyobb. Ebből egyet Pöti fogott ki, mikor egy órára itthon voltak kettesben. De nem jellemző. Annál inkább tud nyafogni, undokoskodni, fújni és berregni, ha nem tetszik neki valami.
Kis- és nagyügyek. Remekül megy minden mindenhol: vécészűkítővel vagy anélkül, itthon vagy vendégségben, út mellett, erdőben, tényleg mindegy. Éjszakára adok rá pelust (Ő már nem nagyon akar, de kényelmi szempontból teszem, mert még mindig velünk alszik -jaj de nagyon jó is az!!!!!), de reggelre általában száraz marad. Tudom, hogy anyukákat szokott ez izgatni, így lejegyzetelem, hogy a nagydolgok naponta kb. kétszer fordulnak elő nálunk. Ritkán még becsusszan azért bugyiba is. Széljegyzet: bugyikból is rémes a felhozatal. Alig lehet találni olyat, amin ne lenne hercegnő, hellomacska, egér, micimackó, stb. Vannak a szokásos aprópöttyösek, meg egybecsomagok, ahol a rózsaszín az alap...Ne is keressek szupercsíkosat, vagy valami édes, egyszerű fazont. Zokni ugyanaz.
Szeretetgombóc. A "szeretlekanya", "szeretlekapaca", "szeretleknagyi, -papa. stb." napi gyakorisága kb. 50. Ezen kívül a legkülönfélébb kedvességgel olvaszgat el minket: "Te vagy a világon a legisgelédesebb Anyuka", "Te vagy a legjobb Apuka!", "Anyaca! Te vagy a legszebb anyaca a világon nekem!", stb......Mindez megspékelve hatalmas ölelésekkel, puszikkal, bújásokkal. Mi meg akkor is rajongunk érte, amikor alszik és nem tudom, meddig fokozható az iránta érzett csöpögősimádat:)
Barátkozós. A játszótéren, étteremben, kiránduláskor, stb. boldog, ha talál valakit, akihez rohan és bemutatkozik: "Szia, én Nünü vagyok, Téged hogy hívnak?" Furcsa, de gyakran nem is válaszolnak neki a kicsit nagyobbak sem, csak kerek szemekkel nézik, hogy mit akar. A kicsiket pátyolgatja, szeretgeti. Ha hozzánk jönnek, azért még időnként fentartásai vannak, de aztán rácuppan mindenkire, és dirigál.
Mozgás. Napi rendszerességgel trambulinozik, egyelőre nem hagyott alább a lelkesedése. Van, hogy egy órát is nyomja, ugrál, táncol benne. Pöti az edzője, vagy ahogy hívja "trambulintársa". Magabiztosan nyomja féllábon is. Voltunk már kalandparkban is és nagy meglepetésünkre közölte, hogy mindent ki akar próbálni, így kért bukósisakot meg karabinereket és mászott a rendes pályákon drótokon, hidakon, akadályokon át. Zabálnivaló volt. Viszont nyár dereka óta elutasítja a medencét, amibe eddig mint a béka, úgy úszott és a Balatonba sem akart úszni, pedig most ősztől terveztük a visszatérést az uszodába. Táncol, balettozni jár, lovagol rendszeresen. Minden sportot szívesen néz a TVben, drukkol. Olimpiát imádta, utánozza a sportokat. Folyton fut, függeszkedik, mászik, bútorokon, kocsiban kitámasztja, kitolja magát, a frász kerülget. Nagyon szerete egy saját kis játszóteret a kertbe, de sajnos anyagilag nem tudjuk megoldani (használtan kerestem, de nem találtam megfelelőt). Motorozni csak akkor szeret, ha van társa, vagy ha elmegyünk egy laposabb helyre. Bicajozni itthon szokott, hogy hátul tartjuk, mert a bicaj "inog-binog", de szerintem hamarosan rákap arra is.
Méretek. Szerintem úgy 110 cm felé közeleg, mert 110-116-os ruhákat veszek neki. A súlya úgy 16 kiló lehet, a lába meg 28. Magas lesz, mint az apja és hosszúlábú. Ötéves formának mondják, szinte nincs is különbség közte és az 5 évesek között, ha együtt játszanak. Sem méretben, sem kommunikációban, rajzban, mozgásban, stb.
A zseniális szövegéről és humoráról nem írok bővebben, tényleg hallani kell:)
Evés. Rémes. Még mindig alig valamit. Kb. 10 dolgot eszik meg. Reméljük, az ovi meghozza az áttörést. Az arca még mindig kiütéses sajnos.
Könyvek. Ahogy a rajzolás is része a mindennapoknak, úgy a könyvek, mesélés is. Ahogy egészen apró korában, most is csakúgy eszébe jut, hoz egy könyvet és kéri, olvassunk. Ölbekúszik, összebújik és élvezi a történeteket. Sokat meséltet fejből is, több könyvet megtöltene az a rengeteg történet, amit felvázol és nekem mesét kell belőle kerekítenem. Van "alvórongyis" sorozat, mint pl. "Alvórongyi és a ponty". Meg van "A lilabarna büdösmacska története a lazacosszendviccsel", stb. Kifogyhatatlan az ötletekből. Ugyanígy Ő is mesél nekünk. Az egyik kedvencem, amikor esténként összebújunk hármasban, és azt szeretem a legjobban, ha Farkas olvas fel meséket. Olyan jó hallgatni.
Folyton téma, hogy mikor lesz már kistesója. "Mikor növesztgetsz már kisbabát Anyaca?", vagy "Szülnöd kéne egy kistesót nekem Anya, hogy megtaníthassam mindenre és átadhassam a dumbimat neki." Le is rajzolja a családunkat öttagúnak. Szívfacsaró. Ahogy az is, mikor látom, hogy a picikékkel milyen édesen bánik, és óhatatlanul elgondolkodunk Farkassal azon, hogy ha tavaly nem méhen kívül fejlődött volna a babánk, már régen itt lehetne közöttünk, Vagy ha most az ikreket nem veszítjük el a 8. héten, jövő tavasszal teljesülhetett volna Nünü (és a mi) vágya........
Mindenben partner, mindenhez van kedve, lelkesedése. Csoda Vele minden, tényleg. Csupa rózsaszíngiccseket tudnék puffogtatni......Ahogy most is kint feküdtünk a terasz felforrósodott kövén és bámultuk a csillagokat, beszélgettünk, nevetgéltünk. Pillanatmegállítóanjó.
