A szekrényében lóg barna, fekete, fehér, törtfehér, apróvirágos, fekete-fehér csíkos, haloványpöttyös, de kalsszikus csiniruhája csak egy van, amit Liustól kapott (puszi), amerikából. Most végre belenőtt és pontjó, meg nyár is volt egy kicsit és lehetett pörögni benne. Ha megyünk valahová, mindig hoz magával egy-egy játékot, virágot, füzetet, bármit. A nagy divatcsinálónk ezúttal a ruhájához passzoló (hiszem, hogy véletlen:) madárodut szúrt ki magának, benne három - képzeletbeli- madarat cipelt: Hangoscsipogó, Okoshó, Messzezaj. Egész úton őket gondozta, kirepkedtek a kocsiban, sőt, egyszer el is szálltak, mert le volt engedve az alblak annyira, hogy pont kifértek, de persze mikor lassítottunk, visszareppentek a tenyerére. Később pedig behívták a barátaikat is - Messzezaj és Hangoscsipogó belátható, hogy rettentő messzire elhallatszó hívófüttyel rendelkeznek-, akiknek mind ki kellett találni neveket (Ő bizotsan emlékszik mindegyikre, de nekem most elég volt ezt a hármat felidézni) és megetetni Őket (Farkas egész jól madáretet már vezetés közben:)
