Nyilván nem vezetem majd az ovis napok számát -remélem-, belerázódunk, élvezzük majd mindketten, de most még jó így. Ma bevitte Fibit és Nyalót (onnan kapta a nevét, hogy kilóg a nyelve és mindenkit puszilgat, Nünü szerint) az oviba, ami rögtön nagyot dobott a népszerűségi indexén. Állítólag sokat magyaráz, mesél (pl. hogy milyen a házunk, hol szokott játszani), de még mindig óvatos és megfigyelőként van jelen. Főleg a pónikkal játszik, alig hagyja el azt a környéket. Ma volt kis nyűgösködés is, mert szólt ebédnél, hogy Ő ilyet nem szokott enni, nem szereti és kér valami mást, de az óvónéni közölte, hogy nincs más, mindenki ezt eszi, és ha nem kér, éhes marad. Ekkor állítólag (óvónéni mesélte) hüppögve azt monda, hogy "jó, akkor megkóstolom egy kicsit". Látom is a fotókon szegényt, hogy sírdogál a sóska fölött, de lapátol egy falatot.....Hhhhhhhhh.....Mikor nekünk mesélte, azt mondta, hogy finom volt....Szinténállítólag evett tojást, almát, levest és kenyeret is. Gondolom csak egy kis kóstolót, de az is valami. Napközben pedig egyáltalán nem keres, nem emleget, reggel pedig lelkesen ment befelé és alig akart elszakadni a kislányok gyűrűjéből (akik a lovait csodálták), hogy elköszönjön tőlünk. Még mindig sajnálom és szenvedek:)
