Azt hiszem, egyetlen játékot sem bántam meg, amit megvettünk Neki! Lehet, hogy vannak olyanok, amelyek kevesebbet élvezik a társaságát, ritkán jutnak alvótárs szerepkörhöz, de szinte mindegyik előkerül előbb vagy utóbb. De vannak kitüntetett figyelmet élvező játékok, úgy mint a trambulin. Többen mondták nekünk, hogy felesleges, mert hamar megunja majd, mekkora helyet foglal a kertben, ott fog majd állni kihasználatlanul. Mivel Nünü minden trambulint kiszúrt a vásárlások-, kirándulások-, gyermekrendezvények alkalmával és alig lehetett leszedni róla, májusban megvettük. Talán csak azokon a napokon nem ugrál rajta, amikor folyamatosan zuhog az eső (kis eső nem tántorítja el, letörli és már repked is fölfelé). Imádja. Rögtön az elején becserkészte Pötit, akivel gyakran "edzenek". Mikor szomorúbb napokat éltem meg a történtek miatt, Őket nézni és hallgatni mindig hasfogósanhahotázó volt. De egyedül is mosolyogtató előadásokat tart, jópofa figurákat talál ki.
A legszebb hang a világon az Ő boldog kacaja....
