Csakmegfaj
2012.07.10. 22:23 | piroskaesfarkas | 6 komment
Ablak melletti agy kilatassal. Fel kilenc korul megkaptam a tagitot. Nem akarok majd emlekezni ra. Fajt. Alul is, alig birtam ellazulni, befeszultem az eros fajdalomtol. Lelkileg is. Azt hiszem, most kezd felszakadni minden. Ugy zokogtam, hogy a bugyimat sem tudtam visszavenni, el kellett tamogatni az agyamig. Szobatarsak kedvesek, beszelgetosek, csak hamar elfaradtak:) nekiallok filmezni a laptopomrol. Holnap randi Farkassal a muto elott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr454643575
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
virgule 2012.07.11. 07:51:07
összeszorul a szívem így ismeretlenül is, a kislányod gyönyörűen rajzol, kívánok Nektek mielőbbi felépülést és annyi kistestvért, ahány a szívetekben elfér!
Vica
Vica
KÉ81 2012.07.11. 07:57:09
:-(((((
Nincsenek szavak, melyek kifejeznék mennyire sajnálom, hogy így alakult!! Vigyázzatok egymásra. Ölelés.
Nincsenek szavak, melyek kifejeznék mennyire sajnálom, hogy így alakult!! Vigyázzatok egymásra. Ölelés.
Zita03 2012.07.11. 07:59:34
Teljes szívemből sajnálom! Mielőbbi teljes testi-, lelki gyógyulást kívánok! Ölellek
BPanka 2012.07.11. 11:35:15
Már csak csöndben mertem drukkolni bármi jóért, nem mertem írni is, hogy én balga módon még mindig reménykedem, végtelenül sajnálom, hogy így alakult.
Nem tudok mást írni, mint hogy sírj... Sírd ki magadból valahogy ezt a rengeteg feszültséget, sírj, ameddig csak jólesik, amíg úgy nem érzed, hogy nincs több könnyed, és én hiszem, hogy utána megint szabad lesz az út előttetek, lélekben is, hogy beköltözzön hozzád egy (vagy több) egészséges kisbabapalánta...
Ismeretlenül is szeretettel gondolok rátok, és kívánom, hogy innen is fel tudjatok állni. Nem kell most, nem kell azonnal, de idővel, ha összeragasztgattátok a darabokra tört álmaitokat. :-( Nagyon sajnálom...
Nem tudok mást írni, mint hogy sírj... Sírd ki magadból valahogy ezt a rengeteg feszültséget, sírj, ameddig csak jólesik, amíg úgy nem érzed, hogy nincs több könnyed, és én hiszem, hogy utána megint szabad lesz az út előttetek, lélekben is, hogy beköltözzön hozzád egy (vagy több) egészséges kisbabapalánta...
Ismeretlenül is szeretettel gondolok rátok, és kívánom, hogy innen is fel tudjatok állni. Nem kell most, nem kell azonnal, de idővel, ha összeragasztgattátok a darabokra tört álmaitokat. :-( Nagyon sajnálom...
Ancsa30 2012.07.11. 15:12:23
MIÉRT????? Nem tudok mit írni, de gondolok Rátok így ismeretlenül is.
