Nem itelem el, ha valaki elveteti a babajat. Hogy tehetnem? Szoval nem teszem. Amit meg itt tomenyen latok beloluk, az is csak egy apro reszlet. Persze velemenyem van, ahogy sajnalat is, hogy vajon a felhok szelerol miert oda kuldtek Oket, s nem azokhoz, akik lehetoseget, hatartalan szeretetet adnanak nekik... Tanulni kell belole? Magasabb szintu kapcsolatot keresni? Melyebbre asni a lelkunkbe egy jobb megismeres remenyeben? Nem tudom. Beszelgettem olyan novel, aki harom gyereke melle a ferje miatt vetett veget a terhessegenek. Borogattam a fejet, mikor kabultan ostorozta magat utana es megallithatatlanul sirt. Lattam fiatl lanyt, aki megkonnyebbulten mosolygott az abortusz utan es odaszolt a szobatarsanak, hogy de jo, hogy mar nincs bennem semmi. Ertetlenul hallgattam annak a 20 eves lanynak a tortenetet, aki majdnem elverzett tegnap a harmadik terhessege megszakitasa kozben, s akinek a par honappal ezelotti beavatkozas utan elmondtak, hogy ha megint ez lesz, valoszinu, hogy nem lehet kesobb gyereke vagy a mehet is ki kell venni legkozelebb. De megint itt ult. A szuleivel. Farkas most ment rl tolem. Megprobalt ismet hazavinni, de nem engednek "nem ernenek vissza, ha gond van es elverzik". Maradok. A szobam es a mellettem levo is ures. Szinte csak en koborlok a folyoson, meg a tavoli reszen a kismamak. Allitolag uh-n is csak heetfon neznek meg es vervetel sem lesz addig. Farkas elugrottbugyit es haloinget venni, meg valami izgalmas konyvet.