Kalaplengetes a novereknek. Szinte mindegyiket ismerem tavalyrol. Kedvesek, segitokeszek. A kedvencem a baritonos, hihetetlen kekeszoldszemu, akivel ha beszelek, gyakran belefeledkezek a szembamulasaba. Ezt meg is jegyeztem neki es azt is, hogy sok szivet ejthetett rabul veluk. A szamokrol nem nyilatkozott de jokat kuncog. Szoval tuti sokat. Fantasztikus! Rajottem, hogy olyan szinte nincs is vemem, hogy csak ugy nezek ki a fejembol, mint most. Mert az nem ugyanaz, amikor boldogan szemlelek egy fuszalat, vagy csukott szemmel gondolkodom. Egyedul is ritkan vagyok. Meg ez a semmitsemkell csinalni, meg nem is lehet allapot is fura. Gondolkodni nem jo a mostani helyzetben.
Farkas integet az utcáról, míg én a kórház ablakában lógok a negyediken.
Ezzel a telefonnal meg sorkihagyast sem tudok csinalni. Draga kedvesnekemek bejottek volna szorakoztatni, de 1. Marha meleg van, 2. Megint elismetelnem es kiveseznenk a telefonon mar tobbszor atragott sanyaru helyzetemet, 3. Nem egy feldobos hely, majd mashol talalkozzunk. Ma meghalt itt egy neni. Es volt sok abortusz. Egy csaladdal meg olyan jokat beszelgettunk, hogy tavozaskor osszecsokoloztam mindenkivel (a kislanyuk abortuszon volt. Az anyukaja a nap vegen sirva olelt meg, hogy milyen jo lenne, ha valahogy az o babajuk ma, 8 hetesen atkerulhetne a szivem ala es en hordhatnam ki). Nunu meg keres, var es hianyzik neki a puha kezem, ami a legfinomabb a vilagon. En pedig megveszek erte. Sok konnyet lattam ma, es nem csak az enyemet koppanni a kemenyitett korhazi agynemun.
