Reggel, közvetlenül ébredés után (Ő ébred, mi még csak igyekszünk): "Gyertek, csússzatok a nyálkás testeteken Csigaszülők! Irány a rééééét, legeljünk harmatos pitypangleveleket!!!!!! Nézzétek milyen jól vonszolom magam a nyálkás kis testemen!" - és tényleg. Hunyorogva látom, ahogy a hasán kúszik lefelé az ágyról. Röhögve ébredek:) A már sokszor felsorolt szerepek nem hogy kikoptak volna a mindennapokból (úgy mint pl. csődör-kanca-kiscsikó, gácsér-tojó-kiskacsa és a többi állatcsalád a bogaraktól kezdve az elefántokon át a dínókig, az összes meseszereplő és egyéb kitalált figurák, ja és munkagépek is vagyunk gyakran, én pl. teherautó....), jöttek mellé újabbak, ahogy a csigacsalád. Időnként azért orvososat is játszunk, boltosat, tűzoltósat, hercegnőset, királylányosat és még ezer félét. Majdnem mindegyikben felbukkan egy ló.
Szeret jelmezekbe is bújni, de legtöbbször nem a vásárolt, azaminekkinéz jelmezeket részesíti előnyben, hanem amit Ő talál ki, rak össze papirból, kendőkből, fonalból, bármiből. De leggyakrabban csak elképzeli a kiegészítőket is. Szerintem látja is a láthatatlant:)
