"Anyaca! Honnan tudom, hogy valaki már nem lány, hanem néni?" -jó kérdés, nehéz meghúzni egy vonalat. Erről elbeszélgetünk egy kicsit. Öregedésről, lányokról, nénikről, nőkről, asszonyokról és anyukákról. Másnap este összebújva fekszünk a sötétben. Nevetgélünk, beszélgetünk, mesélünk. Egyre ritkábban szólal meg, talán hamarosan elalszik. A csöndet a következő kérdéssel töri meg: "Any! Te öreg vagy már?"
Elmagyarázom, hogy nem vagyok már gyerek, nem is a legfiatalabb, de egyáltalán nem tartom magam öregnek. Megint csönd......Majd szipogva, sírdogálva: "Anyaca! De én nem akarom, hogy kihajjál mint a dínók!"
