Valamikor tavaly ősszel készülhettek a képek. Vannak régebbiek is, majd válogatok. Telefonrólletöltök. Amúgy meg két megjegyzés:
Akkor éppen a vendégszerető formáját hozta, vagy ha nem is rögtön, akkor kétperces oldódással vegyült. Ellenben mostanság megint utálja, ha vendégek jönnek hozzánk (tényleg nem tőlünk vette a mintát:). Minap a védőlányunk jött el a családjával és három gyerekével, közülük az egyik egészen aprópárhetes. Már előző este igyekeztem felkészíteni a csapásra, soroltam, hogy kik érkeznek reggel. A névsor közepén felébeszakított: "Ó te jó ég, ennyien jönnek hozzánk? Borzasztó. És mikor mennek el?" Pompás. Majd mikor megérkeztek, duzzogva, szipogva utálta a helyzetet. Javasolták, hogy nézze meg a pirinyó babácskát. Vetett is rá két pillantást, majd közölte: "Már ötször-hatszor láttam, mehettek haza." Csuda se érti. Máskor meg vajaskenyér. Vadidegen emberekkel pacsizik, pénztárosoknak magyaráz hosszasan, járókelőknek adja le a drótot a családi szokásokról. Néha meg ilyen.
A másik megjegyzés a képek kapcsán. Még mindig nagyon furcsa, hogy most volt, hogy két csíkként találkozunk Vele, aztán meg itt egyengeti a nálánál egy évvel fiatalabbak útját.......Meg azt mondja nekem: "Anyaca, ne félj! Én majd gondodat viselem."
