Piroska és Farkas

Hajnali háromkor levonszoltam magam a lépcsőn, végig kúszva az előszobán megközelítettem a konyhát és magamhoz vettem egy fejfájásölőt. A tarkóm lüktetett, a fejem majd szétesett ettől a rettenet szeles időtől. Egy darabig figyeltem, hallgatóztam, vajon marad -e cserép a tetőn, aztán elnyomott az álom. Reggel meg arra kelek, hogy két centire az arcomtól figyel engem csendben és a szemöldököm vonalát simogatja a mutatóujjával. Jobban kinyitom a szemem, mire halkan felnevet úgy mosolyog, mint egy angyal. Mert az. "Szia Anyaca! Te vagy a legaranyosabb anyaca, akit valaha láttam az életemben! Olyan kis gyűrődött az arcod!:) Még így vagyunk egy darabig, aztán bekapcsolják a gyorsító gombot rajta, és már pörög is.

"Én vagyok az almatrosz (az albatrosznak nincs értelme szerinte, megint mi tudjuk rosszul, az almatrossz, mert szereti az almát), szállok a kék égen, hat méteres a szárnyaim fesztávja. Krrááá, kráááá! Hívom a páromat!!! -közben ugrálva repkedést imitál az ágyon, szaladgál a szőnyegen- Jaj, itt is van! Ez elképesztő, milyen cuki!!!! Nézzétek! Ó, csikiz, csikíz -hangosan hahotázik a nemlézető almatrosz csikizésétől- Jaj, a ruháimat is le akarja venni, jaj Te almatosz, annyira vicces vagy! Nézd Apaca (Apaca még csak félig tért magához), most meg a fejedre szállt! Simogasd meg gyorsan, annyira édes (Farkas megsimogatja a saját haját)." Mikor végre mindketten feléledtünk és mint almatroszok kezdtünk méginkább bekapcsolódni a játékába, addigra már jégmadárrá változott, így nekünk is át kellett alakulnunk.........Szárnyal a képzelete....