A napi sóhajtások, jajdejóhogyvailyenünk, milyenszép, fúdeokos, miketrajzol, hogyénekel, honnantudilyeneket, szerelemezagyerek jellegű olvadozások száma semmit sem csappant, sőt, talán még az idő előrehaladtával sűrűsödtek is. Szerelem. És bár ugye anno, mikor Ő még csak gondolat volt, tartottam attól, hogy a piroskaésfarkas kettősünk talán csorbul majd ha megérkezik, kijelenthetem, hogy nem, inkább csöpögősenszerelmes irányba otlódott el. Imádom Apaként látni, és imádom, hogy és ahogy imád minket. Rózsaszín. (még akkor is rózsaszín, hogy kemény erőfeszítés kijönni a havi pénzekből, hogy magunknak szinte semmit sem veszünk, se egy körömlakk, se egy új nadrág, apró kiegészítő, de a gyereknek mindent, meg akkor is rózsaszín, hogy minden hónapban két hétig reménykedünk, hogy mégiscsak sikerülhet nekünk is, majd csalódással vesszük tudomásul, hogy megint megjött lajos, még mindig nincs úton a kistesó....).
102 cm, kb. 16 kiló és 16,5 cm a lába, vagyis 27-es cipő kell neki.
Na és hogy ne a rózsaszínekkel kezdjem. Nem eszik. Most már úgy négy hónapja, hogy nem fogyaszt egyáltalán meleg ételt (kivétel sültkrumpli, amit nem vagyok hajlandó heti 1-3 alkalomnál többet adni). Meg úgy szinte semmit sem. Reggelire megkapja a bio zabkásástejes cuccot többféle gyümölccsel (banán mindig van benne, egy egész, mellé alma, mandarin, kiwi, stb.), majd kicsit később lehúzza a kipréselt friss 3 dl répa-alma-narancs-kiwi, stb. italát. Ha engedem, akkor megeszik még egy egész kakaóscsigát, kiflit, vagy hasonló valamit. Viszont utána egész nap szinte semmi. Kölesgolyó, vagy kekszek, esetleg tökmag. Délután egy fél liter bio ivós joghurt. Este talán egy szelet májkrémes kenyér, vagy kifli. Ennyi. Tényleg semmi mást nem hajlandó enni, hiába próbálkozom. Hétfőn megyünk gasztrodoktorhoz. Bár ugye több orvos is annyit mondott, hogy szép és eleven, jó súlya van, remekül fejlődik, majd eszik, ha akar.
Aggaszt, hogy most már két éve kint vannak az arcán a pici pöttyök, hol alig, hol meg marha erősen, de mégiscsak pöttyös a bőre az arcán és az állán.
Szép és okos:)
Ha kihúzom a kis fürtjeit, leér a derekáig a haja. Kifésülöm, majd visszakunkorodik, imádom. Most már a 98-as ruhák kicsik rá (vannak kivételek), úgyhogy most már, ha vásárolok, inkább 110-eseket veszek, mert most úgyis éppen a 104-nél járunk.
Fantasztikus szövege van. Most már persze nem az a nagy szám, hogy beszél, meg milyen szavakat tud, hanem miként fűzi azokat. Remekül szórakoztatja a környezetét. Folyamatosan kérdez: "mit jelent az ágak sűrűje?", "miért lógnak lefelé a denevérek?", "mi az a kompomisszum?", "a lovak tudnak olyan gyorsan futni mint egy gepárd?", "ha nagyobb leszek, elérem Apaca fejét nyújtózás nélkül?"......Ezer kérdés egy nap. Ha olvasunk (márpedig naponta sokat tesszük), gyakran kétsoronként meg kell állni, míg választ nem kap az olvasottakkal kapcsolatos kérdéseire. Angolul is használ szavakat, amiket elkapott tőlünk vagy a TVből.
Meséket is néz (kevésbé örülök neki, mint az olvasásnak), persze szűrve, hogy melyik nem agresszív és lehetőleg tanulós is legyen. Ezeket rögtön eljátsza, kiosztja a szerepeket. Á, szerepek. Kb. ugye egy éve szerepekben élünk. A legjobb, mikor jön haza az apja, és kiabál neki bentről, hogy "Szia Csődőr!!!!! De jó, hogy korán jöttél Csődör!!!!!" Van, hogy állatcsaládok vagyunk, vagy éppen mesehősök, tűzoltók, orvosok, stb. Egyedül is eljátszik, magára oszt szerepeket, majd az állatkáira, babákra, papirfecnikre, kavicsokra, bármire. Csodáljuk a fantáziáját, kreativítását.
Játék. Szeret jelmezekbe is bújni, kapott is most királylányosat meg hercegnőset, meg balettosat is. De fiúsabbakat is csíp, szokott szerelő lenni, tűzoltó, TVbemondó (időjárásjelent, a bárszék alá bújik, annak az alján néz ki, az a TV). LÓ-LÓ-LÓ. Lóimádat tart. Lovagolni most a hó miatt nem járunk, ezért el is marasztal minket:) A lórajongás mellé feljött a dínó-téma és mindent meg akar tudni róluk, ismeri a nevüket és olvasni is kell mindenféle dínós könyveket (nem találtam még meg a kedvemrevaló kiadást).
Olvasás. Ezerrel. Egyesül is lapozgat és visszamondja oldalankét a meséket, magyaráz nekünk, mintha mi nem ismernénk a történetet. Hosszabb meséket is szereti, akár képek nélkül is. Este sosem marad el a mesélés könyvből, majd szokott jönni a lámpaoltás utáni fejbőlmesélés.
Szeret énekelni, verselni, magától vagy kérésre mikrofonba (kérésre kevesebbszer van kedve). Táncol sokat (ahogy mi is szoktunk Farkassal), balettozást imitál, vagy megkér mindenkit, hogy nyomjuk a táncot, bulizzunk. Ilyenkor általában valamit fel kell vennünk, fülvédőt, kalapot, tüllszoknyát (ez csak neki van:).
Egyedül is szépen eljátszik, akár 2 órán át is pakolgatja a babákat, lovakat, takargat, főz, bevásárol, stb.
Rajzolás. Napi kiemelt tevékenység. Ha lát egy szabad felületet, rajzolnia kell. Tegnap pl. elkért egy bankos utalós cetlit, megkérdezte, hogy a hátuljára rajzolhat -e. Ráfirkantott egy Apacát és magát. Fantasztikus alkotások kerülnek ki a kezei közül!:) Színezni is szeret és tud, továbbá szívesen ragasztgat, vág ollóval (gyerekollók, cakkosak főleg).
Érdeklik a számok és a betűk. Szeret ezekkel is játszani a hűtő oldalán, vagy kérdéseket feltenni, hogy mennyi 2 meg 2. Azt hiszem, talán 20-ig számol el, és gyakran veszem észre, hogy helyesen ad össze, vagy éppen remekül kivonja egyiket a másikból. Főleg ilyen formában: "Anyaca! Ha a macinak megsérül az egyik lába, akkor csak három lábbal tud már futni, ugye?", "Megszámoltam a lovaimat Anya, nagyon sok van, de csak nyolcat viszek a Nagyikához ma. Ha megtalálom a pöttyöset, akkor kilenc lesz majd."
Kitalál nemlézető szereplőket és úgy tesz, mintha éppen velük játszana. Hozza a cicákat, a kislányokat, a csíkizősteheneket (erről majd később), tortákat, teákat, bármit, amit odaképzel.
Hajmosást utálja. Fürdeni imád. A fürdős játékok kiszorítanak a fürdőszobából, még jó, hogy ilyen nagyra építettük:) A leggiccsesebb természetesen a világítós sellőlány, amit a télapó hozott neki.......Fogmosás sem a kedvence, de azért vicsorogva mégiscsak túlesik rajta.
Pelenkás. Most, hogy majd jön a jóidő, megint előhozakodunk a bili-wc témával. Volt idő, amikor Ő akart bilizni, sikerült is mindenféle bele, de most megint pelenka van csak.
Alvás. Van, hogy hetekig nem alszik délutánonként egy percet sem, most meg három napig minden nap szunyált 3 órákat. Este végig durmol, nem ébred fel. A legjobban azt szeretem, mikor néha gurgulázva nevet álmában!:) Közöttünk van, természetesen és olyan nagyon jó!!!!! Pl. tegnap is úgy aludtunk el, hogy kérte, "bújjunk össze, mi vagyunk a kiscsalád" és puszilkodunk, nevetgélünk, súgdolózunk.....Hhhhhhh......
Óvoda. Úgy volt, hogy most mehet egy budapesti oviba, protekcióval, félfizetősbe. Virág lett volna a jele. De Farkas bement az igazgatóhoz, aki azt javasolta, hogy ha tudjuk, megoldható, ne vigyük még, mert nem tenne jót neki, ha túl kicsik közé kerül a bölcsibe vagy minicsoportba. A hölgy szerint az a legjobb egy ilyen kicsinek, ha az anyja, nagyanyja mellett van, amíg lehet, és majd 3,5-4 éves korban beszoktatjuk. Mi is úgy voltunk vele, hogy egyrészt olyan okos, olyan befogadó, menjen csak közösségbe, de másrészt meg még most van egy kis idő, amíg mellettünk lehet, utána úgyis vége ennek, beindul a mókuskerék. Hát egyelőre marad. Majd visszük balettozni, lovagolni, játszóházba, rajzolni, stb.
Hiszti. Még nem találkoztunk igazi, nagy hisztivel, de azért a nyávogós, hirtelensírós párpercesekből akad. Igyekszünk tárgyalásra bírni és bíztatni.
Imád bírkózni az ágyban. Nagy kedvenc, amikor az apja becsomagolja a paplanba, és úgy hintáztatja. Ezt ezerszer sem unja. Mikor tegnap Farkas kipurcant és javasolta, hogy ez az utolsó, Nünü: "Nem is tudod, mennyire szeretlek Apaca!" aztán egy elbűvölő mosoly után "Még légyszi négyet csaaaak!"
Dumbi és alvórongyi van. (dumbi egyenlő cumi). Előbbit folyton szétrágja, de már nem veszünk újat. Alváshoz használja, esetleg ha nagyon fáradt akkor elkéri.
Vicces, hogy míg Ő bármit eljátszhat, akár kitalált dolgokkal is, ha éppen nincs kedve és mi akarunk ilyesmit, akkor összevont szemöldökkel értetlenkedik. Pl. az apja mondta neki valamit egy meséből, hogy ki mit csinált, mire Nünü "Apaca, az csak egy mesefigura, a valóságban nem is létezik!!???" Ha Ő ad a kezembe egy kupakot, hogy ez egy süti, az rendben van. De ha másnap én hívom sütinek az egyik gombot, akkor szól: "Anyaca, ez csak egy gomb, a kabátra való, nem szoktuk megenni!!???" A szerepek is olyan gyakran változnak, hogy míg én éppen vágtatva megyek át az egyik szobából a másikba, bosszúsan szól, hogy "dehát mi kacsák vagyunk, a kacsák totyogva mennek Anyaca!!!???"
A szeretetét minden formában kinyílvánítja. Az egyik kedvencem, mikor a két kis kezébe fogja a fejünket és úgy beszél hozzánk kedvesen. "Úgy hiányzik a Papa. A papára gondolok csak, és róla fogok álmodni...." Gyakran mondja mindegyikünknek, hogy szeret, bújik, ölelget, simogat minket. Na és hogy Ő mennyi puszit, ölelést, cirógatást kap, azt el sem tudom mondani:)))))))
