Nagyika egy új sapkát kötöget a fotelban, mikor Nünü odaszalad, elkapja a gombolyagot, leül a földre Anyika mellé és úgy csinál, mint aki szintén köt "Nekem is van böködőtűm Nagyi, én is készítek egy sapkát Apacának." Felugrik, kezében a fonallal elszalad, végighúzva maga után a szálat és hangosan kacag. Nagyika is nevetve kéri, hogy ne vigye el fonalgombócot, mert elszakad, de Nünü csak nevet csillogó szemmel, rátekeri a fonalat a székre, majd átbújik vele az asztal alatt. "Gyere Nagyika, Te elgyél a pók, itt van a hálód!"

Innentől kezdve harmincnégy percen át ment a szerepjáték. Nagyinak állnia kellett bekötözve, és kiabálnia, hogy "segíts Katica, beragadtam a hálóba" (persze a szöveget Nünü adta a szájába). Ekkor a katica trombitálni kezdett (papircső, amellyel időnként reggel a Papát is felkelti trombitaszóval, az ágya mellett állva) és kétségbeesve loholt ált a nappalin, hogy kiszabadítsa a pókot "Pókica, ne izgulj, robogok és megmentelek! Ne izgelődjélmozgolódjál!" Nevetgélős kibogózás, majd utasítások, hogy hova álljon Mama, hogy újfent rá lehessen tekerni a fonalat "Sződd körbe magadd Nagyika, hogy megint jöhessek megmenteni." Kicsit későbbi csatakiáltása: "Magasságos teremtőm! Azért jöttem, hogy kalamajkát okozzak!"