Ha nem számítjuk a múltkori alighóesést, amikor Nagyika lapáttal kapart össze egy kis kupacot, hogy meglepje Nünüt egy jóindulattal hóembernek nevezett fehér vakondtúrást. De ez a mai, ez igazi görgetős, hármastagolású, répaorrú hóember volt. Azért csak volt, mert kb. tíz percig állt, majd az egyébként csodás napsütés azonnal megolvasztotta és orrára bukott.......
Különlegessége a szája, mivel újítani szerettem volna és a kavicsok helyett a csipkebokor bogyóit téptük le Nünüvel, ami persze az enyhe idő miatt nem volt keményre fagyva, és mikor benyomkodtam a szájába, lekvárrá préselődött. Így aztán hóbarátunk úgy festett, mint aki torkoskodott egy lekvárosbödönből, vagy erősen rúzsozott szájjal csókolózott volna. Meg persze attól is különleges, hogy Ő az első, akit Nünüvel együtt görgettünk, tapasztottunk....olyan jó Vele hóembert építeni!!!!!!:)
