Beszél, beszél, beszél. De most valahogy hirtelen, talán túl hirtelen nagyot fejlődött. Nem is nagyon tudjuk megfogalmazni Farkassal és a nagyszülőkkel, hogy mégis miben nyilvánul meg. Talán úgy mondanám, hogy nincs olyan téma, amihez ne szólna hozzá, még a legkomolyabb vagy legtudományosabbakat sem hagyja ki, hanem fülel, és az elcsípett pár szóból összetesz egy kérdést, egy értelmes hozzászólást. Amolyan álleejtőset. Aztán a színészkedős előadásai, hogy visszamond első olvasás után verseket, elkampóz egész mondatokat  a TVből vagy rádióból, pedig csak háttérzümmögésnek van bekapcsolva. Ugyanakkor van egy-két helyes nyelvtani nemjólmondása, ami nagyon helyes.

Megkomolyodott a gondolkodása. Régen is el lehetett vele beszélgetni bármiről, de most mégis másmilyen. Joepapa megmaradt az internetesmegmutató szerepkörben, s ha Nününek kedve szottyan, vagy éppen kérdései vannak, megkeresi Bagolyt (vagy Öregkandúrt, vagy Bálnát.....ilyen neveken fut többek között Papa), hanyagul visszakiabál a folyosóról Nekünk, hogy "Beülök internetezni a Bagolyhoz, ne keressetek!" vagy azt, hogy "Sok dolgom van rettentően, internetezek Bálnálval, aztán majd jövök." Gyakran lessük ki Őket, ahogy ülnek egymás mellett a két forgósszékben, beszélgetnek, kattintgatnak. Aztán elmeséli az élményeit, majd további kérdészáport zúdít ránk.  Hogyan lesz a só, mekkorák a tengerek, hány tenger és tó van, honnan jön a szél, miért nem lehet elérni a csillagokat, mivel mérjük a súlyt, mi a nehezebb. Amit pedig a legjobban szeretek, ahogy magáról kérdez, hogy mi lesz, amikor Ő nagy lesz. Ma pl. gyorskorcsolya versenyt néztünk, mikor így szólt: "Én nem tudok ilyen jól korcsolyázni, sokat kell gyakorolnom. Ha majd ilyen nagyra leszek, akkor én is ilyen gyorsan tudok majd suhanni?"

Mókás, ahogy a versekből, mesékből adaptál mondatokat. Kértem, hogy induljunk már hazafelé: "Ó teremtőm, hova bújjak el!? Nem akarok még hazamenni!!!" Megyünk fölfelé a lépcsőn, kezében egy ló (mi más ugye:) "Anya! Tudomásul kell venned, hogy ez a Pötty ez egy ló, nem pedig egy tehén (a múltkor leteheneztem a lovát, de tényleg ez egy elég fura fazon). Tudomásul vetted már Anyaca?" Kiáll az ajtó elé kabátban: "Rémes ez a hideg, komolyan mondom. A szél belelehel a nyakamba." Beszélgetek az Apjával az étkezőasztalnál, Ő pedig messze játszik tőlünk, kikiabál: "Rólam beszélgettek odakint? Mi a téma, megtudhatom?" 

Este kérdezem tőle: Ez a mese jó lesz Nünükém? Heves mozdulatokkal, túlfűtötten: "Igen, sokkal jobb, mint ahogy elképzeltem valaha is!"

Kinéz az ablakon reggel: "Micsoda idő!!!! Süt a nap és kész az egész világ!!!!"

Este átölel (Ó igen, megint közöttünk alszik, olyan nagyon jó:DDDD, simogatja az arcomat: 

-Anyava! Annyira szeretlek, mint az óceán. Óceánul szeretlek!

-Igen, az milyen?

-Hát hatalmasan! Az óceánok hatalmasak és átölelik a Földet, tudod? Mint én Téged.