Tavaly elhatároztam (ahogy azelőtti évben is), hogy jövőre (vagyis idén ugye) nem cicózok holmi egyszerűnek mondott, szupergyors mézeskalácsreceptekkel, visszatérek a régen már bevált, hosszadalmasankészülődős, de mégis jófajta kalácstésztához. Aztán megint bedőltem egy receptnek. A tészta még valahogy összeállt, de amikor megböktem az ujjammal, morzsáira esett össze. Ott állt az étkezőasztalon a sok színes díszítőcukorka, a fehér máz, a kiszúróformák, a gyerek a lábamnál táncolt és a szarvassal a kezében várta a szaggatnivaló alapanyagot. Segítségkérés telefonon, majd együttes megállapítás: menthetetlen a tésztám. Nem éghetek be a gyerek előtt??!!! Kis gombócokat formáztam belőle, és megsütöttem úgy. Eleinte héjjas burgonyának tűntek a sütőajtón keresztül, de aztán mégis díszíthető placsnikká váltak. Nünü pedig boldog volt, díszített, kóstolgatott és remekül szórakozott. Végülis ez a lényeg, az Ő mosolya.

Kívánok minden kedves blogbarátomnak és és titkos olvasónknak élménypillanatokban bővelkedő szépséges és vidám Karácsonyt!!!!!!