A mi jóevő, nagyburkus gyerekünk ebédmegtagadó lett........Az úgy volt ugye, hogy mindig is odafigyeltem arra, hogy miteszik. Már magzati korában, amikor a pocakoscukrosodásom miatt szénhidrátszámlálásra kényszerültem, napi 3-4 liter ásványvizet ittam és ügyeltem a minőségi eledelek bevitelére. Aztán, mikor 15 hónapon át szoptattam és külön figyelmet fordítottam a tej összetételére (főleg az elején, amikor 6 hónapon át csak anyatejen nevelkedett). A hozzátáplálást is szépen, lassan hajtottuk végre, sokáig csak bio élelmiszereket evett és betartottuk az ajánlásokat, miszerint nincs tej, mogyoró, csoki, stb.
Mikor eljött az ideje a darabos ételeknek, szívesen fogyasztott kiflit, kekszeket, pogácsát, stb. Azonban már akkor sem szerette a főzelékekben a darabkákat. Próbálkoztam, próbálkoztam, de ha a fele is darabkás volt, akár a legkisebb dolgokat kiszűrte belőle és kiköpdöste. Kérdeztem védőlányt, doktornőt, akik nem tulajdonítottak nagy jelentőséget nekik én meg úgy voltam, hogy akkor továbbra is pépesítem az ebédet Neki, mert így viszont mindent megevett, de tényleg mindent (húst, bármilyen zöldésget, rizst, tésztát, lencsét, min-dent) és nyugodt voltam a napi táplálékösszetétel miatt.
Na de azért kétéves kor után mégsem szerettem volna pépesíteni az ebédet, hiszen majd az oviban sem fogják. Ha tanácsot kértem, mindig az volt a válasz, hogy ne aggódjak, mert akkor lenne baj, ha egyáltalán nem tudna darabos dolgokat enni, mert akkor gond lenne a gégéjével, nyeléssel, stb. Péksütemények, kekszek, májkrémes kenyér (nem véletlenül emelem ki ezt, mivel semmiféle felvágottat nem eszik meg -amit nem is bánok, viszont sajtot sem, meg zöldséget sem, amit viszont igen) és sültkrumpli (???!!!!) bezzeg csúszik!!! Na és a torták. Bánkódom is egy kicsit ezért, mert sokáig egy kocka csokit sem kapott (most sem, talán kétszer evett egy-egy kockát, vagy egy-egy k.tojást, vagy kivülcsokisbelültúróst), aztán mégis megveszik a csokitortáért.....
Gyümülcsöket néha eszik, úgy mint alma, banán vagy körte. Viszont a reggeli italába minden nap turmixolok 3-4 fajta gyümölcsöt is, ezekből ilyen módon bármelyiket elfogyasztja.
Na de. Az egy dolog, hogy nem eszi meg darabosan az ebédet (ha csak nem csokitorta lenne pl., márpedig nem az, mert főzök neki zöldségeket és húst, barna rizst, durum tésztát, vörös lencsét, stb.), de most meg már sehogyse. Talán túl sokat nyomultam a kicsit darabosabb változattal, mert mára sikerült elérnem, hogy egyáltalán nem akar ebédelni. Annyira nem, hogy ha meghallja, hogy ebéd (eddig örömmel szaladt, hozott könyvet olvasni, mászott fel a székre, szólt, ha éhes és ebédelni szeretne, marha nagy adagokat nyomott le) és már magyaráz, hogy nem akar, nem éhes, inkább alszik, stb. Ha be is vett egy-egy falatot, máris öklendezik tőle, kiköpdösi, tiltakozik, nyűgösködik. Erőszakoskodni nem akarok, szerintem az csak rosszabb. Elítélem és nem szeretem, nem is nagyon alkalmazom, de elkeseredésemben még a zsarolást is bevetettem, de az sem használt. Mindenről lemond, csak ne kelljen ebédelni!? Hangsúlyozom, hogy nem az van, hogy nem éhes, vagy nincs étvágya, mert a fent említett kedvencek bármelyike jöhet, vagy akár joghurt is. Csak az EBÉD nem. Még csak meg sem kóstolja.
Csapatostul elmentünk új tányérokat venni Neki, hátha akkor jobb lesz a helyzet. De amint Farkas megszólalt: "Gyere Nünükém, válaszd ki, hogy melyik tányérból szeretnél majd ebédelni!" - egyik sem kellett neki és nyügösködve lelépett.
Nagyika is tanácstalan, azt mondja, mi nagyon "jóevők" voltunk. Olvasgattam a témáról, de van ahol azt írják, hogy hagyjam békén, majd csak eszik, ha éhes (nem értek egyet, mert éheztetn nem szeretném), van ahol meg azt, hogy ha nyomakodok a témával csak rosszabb lesz (ezt én is érzem, szóval nem akarok erőszakoskodni), máshol pedig táplálkozási zavarokról elmélkednek. Ki vagyok borulva ezen a témán.
Egy hete egyáltalán nem eszik ebédet.
Ui: A képen a születésnapi tortámat majszolja nagy lelkesen (előtte fél órával próbálkoztam az ebéddel, de mély ellenállásba ütköztem...)
