Komisz sanyargatta a fejemet. Nyakamig felhúztam a csíkos kötött plédet és bevackolódtam a kanapéra. Levette a szandálját és odafészkelődött mellém. Összeért az orrunk, mikor elkezdett suttogva beszélni hozzám: "Beszéljük meg a napi eseményeket Anyaca! Ma például voltam Apacával a boltban, de nem ettem meg a kiflit, mert amíg nem fizetjük ki, addig nem harapok bele, tudod? Szóval ez is a napi események dolgozata."

Nagyi beszélgetett a Papával, hogy mikor tegye be a rakottkrumplit a sütőbe, mikor ebédeljünk. De mindegyikünknek mindegy volt, mire Nagyi sóhajtva állapította meg, hogy nincs egy ember sem a lakásban, aki határozottan döntene. Nünü a könyvből felpillantva:" Nagyi! Én döntésképes vagyok! Tedd be most a sütőbe!"

Már majdnem alszik, mikor a kezemet az arca alá teszi. "Akár a párnán alszom, akár a tenyeredben, mindkettő jó választás."

Rajzolja a családunkat a táblára. "Anyaca! Apa miért dolgozik folyton?" -tudod, a munkájáért cserébe pénzt kap minden hónapban, amiből tudunk vásárolni a boltban, fizetni a vízért, a fűtésért, bármiért, amire szükségünk van, mint pl. a rózsaszín lufidért is. Tudod, Te is odaadtad a pénzt a lufiboltban az eladólánynak, aki átadta a lufidat és a visszajárót, emlékszel? - gondolkodik......"Akkor én sok pénzt rajzolok Apának, és akkor nem kell majd dolgoznia, és mindig a közelemben lesz..." -aztán rengeteg kört rajzol a papirjára.....