"Anya! A balerinák szoktak lovagolni? Mert én egy igazi balerina leszek és lovagolni is fogok. Meg festeni rajzokat......Meg még énekelni is fogok persze, mikrofonba, a színpadon. Ha nagy leszek. De azért most is tudok ilyeneket, tudod, Anya, pedig még nem nőttem nagyra." - magyarázza a magas lóról (lovagol az akkor még Narancsnak hívott hintalován).

Sokszor van rajta a rózsaszín tüllszoknya, amitől nehezen válik meg és van az úgy is, hogy gumicsizmát húzunk és abban szaladgál a sáros kertben. Mert Ő egy igazi balerina. Folyton táncol és időnként előveszi a mikrofont és énekel is hozzá. A rajzolás továbbra is napi szintű munkája, szupertehetségescsirke:) Na és a lovaglás! Az állatimádaton belül (minden állatot simogatunk, még a bogarakat is) kiemelt szerepet kaptak a lovak. Van műanyagból, fából, van nagyikötötte, porcelán, bácsifaragta, botbólkészült, gesztenyeló, plüssló, lególó, fahintaló és Narancs, a nagyhintaló. A közeli lovardában mindig megcsodáljuk Őket, ahogy legelésznek. De most, miután pónilovagolt Zsuzsi hátán, az igazi barna lovacskán, és olyan peckes tartással, magabiztosan és büszkén tarotta magát, aztán pedig le sem akart szállni, alkudozott, majd sírt és hisztizett is, szóval most méginkább lórajongó lett. Ült a lovon, sugárzott a boldogságtól: "Ez nagyon tetszik nekem ez a lovaglás!!!!!!! Ez egy csodálatos paripa ez a Zsuzsi Anya!" Otthon pedig megölelte az addigvolt Narancsot: "Anya! Teljesen beleszerettem a Zsuzsiba!"

Másnap megint lovagolni szeretett volna és megegyeztünk, hogy a környékünkön keresünk egy kellemes kis helyet, ahol "lesz egy pónibarátom, egy saját Zsuzsim!". 

Este mesét mond nekem. "Ne izgulj Anya, nagyon izgalmas lesz! Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy....hát én. Mentem a mezőn és találtam rengeteg gilisztát, akik ott csúsztak-másztak és megörültem. Tizenhétmillió színpompás giliszta volt. Aztán még találtam egy csigát, vagyis hatmillió csigát, meg egy árva hernyót. Betettem őket is a kosaramba és elballagtam a boltba, ahol ez volt kiírva a táblára: gi-lisz-ta-és-her-nyo-üz-let (nem tudom amúgy, honnan tud szótagolni, de folyton gyakorolja?!). Ott beszéltem az eladóbácsival, és vettem még pár táplálékot a gilisztáknak és midet elvittem Nagyiék kertjében, hogy ott morzosgassák a földet......Itt a vége. Na jól van Anya, most már nem mesélek többet, itt az ideje, hogy aludjál!"

Öltözködünk. "Anya! Olyan bájos." -Ki a bájos szívem?- "Háááát....senki. Csak úgy megmondóságból mondtam. Tudod mit jelent a megmondóság Anya?" -Nem, de nagyon szeretném megtudni.- "A megmondóság azt jelenti, hogy csak úgy mondasz valamit és aztán széttárod a karodat."

Este van, túl a fürdésen. Áll a pizsamájában a kiságyban, lezserül a rácsoknak támaszkodva, egy kötött sapkában és a "kiscsaládom" dalt énekli nekünk (kb. ennyi, hogy "kiscsaládunk, ez a mi kiscsaládunk, hmmmdddddnnnnn"). Aztán hozzáteszi: "Ti vagytok a szüleim, én pedig a Ti kislánykátok vagyok, ugye? Ez a mi kiscsaládunk. Te is benne vagy, meg Apaca Te is. Meg én is. Csak én vagyok a főszereplő."

Mielőtt belegurul a hálózsákba, vigyorogva: "Anya! Olyan boldog vagyok. Boldogságra áll az egész szám és az orrom."