Lenyűgöz az érdeklődésével, lelkesedésével, nyitottságával, érzékenységével, az egész kis világával. Mikor visszahúz a lépcsőn, hogy megtapogasson egy furcsa mélyedés a kövön, mikor megszaglász minden virágot, mikor közelebbhúzódik egy bokorkerítéshez, hogy végighúzhassa a tenyerét rajta, mikor az állatok felé fordul, legyen szó apró bogarakról vagy az út mentén kóborló kiscicákról. Mindenben talál valami mókásat, játszanivalót, boldogságosat. Mikor felderül az arca egy utcára kidobott régenvoltpolcon, mert milyen jó kis kuckó, ház, fészek, ha beleül, és kacagva dugdossa át az ujjait a tetején lévő lyukakon, majd szurkál bele mindegyikbe egy-egy botot, mert a szekrényke nem más, mint egy virágbolt és Ő az eladó.
