A tengerparti házunk kertje egy egzotikus állatkert. Laknak itt elefántok, hiúzok, bölények, kígyók, és nézmilyenédes fajta rókák is. Többek között. Az elefántokat láttam is - vagyis úgy csináltam, mintakilátja-, mert a gyerek húzta az egyiket maga után egy pórázon és fűvel etette, meg paskolta a levegőt hátát a kiselefántnak, akit a mamájra rábízott, amíg megfürdik a tavunkban. "Látod Anyaca, ugye milyen aranyos kiselefánt!? Megvakargathatod a fületövét, simogasd meg nyugodtan, a barátom!" Bölényeket meg Ő sem látott, csupán a lábnyomaikat fedezte fel egyik reggel a folyónál (ja igen, a kertünket folyó szeli ketté=a kerti tavacskánk stégje a folyó, ha jól értem), és azóta gyakran követjük nagyítóval, halkan és összegörnyedve lopakodva a csordát, hátha megfigyelhetjüj Őket, ahogy isznak a folyóparton.....

A sok érdekes állat mellett ugyanúgy kiemelt figyelmet kapnak a halak a tóban, akik koik és aranyhalak, de szerinte különféle tengeri halak, Pizsik, Némók, terngericsillagok és egyebek. Meg a csigák, akiket töretlen lelkesedéssel gyűjt össze minden eső után, és látjuk vendégül őket vacsorára (most éppen almát kaptak). Családegyesítés folyik, mert minden sziklán ott kell lennie az összes nálunk is fellelhető tagnak, így van Apacsiga, Anyacsiga, gyerekcsigák, Nagyicsiga, Papacsiga, Pöticsiga, Ecsiga, stb. Legutóbb berohant a házba és a hajszárítóval tért vissza, hogy meg kell őket szárítani az eső után. Magyaráztam neki, hogy a csigák teste mindig nedves és nyálkás és ennek az egészségük érdekében így is kell maradni, de aztán én éreztem magam zavarban, mikor bosszúsan kioktatva közölte: "Anya, ez egy játék hajszárító, nem fúj meleg levegőt. Csak játékból fújkálom a csigákat. A csigáknak nincs is hajuk Anya, nem szoktuk hajszárítózni őket".