Nem, nem, ez a Duna. Szerinte nem jól tudom. Ez a tenger. "Látod Anya, tengeri kagylók is vannak, meg csigák." -magyarázza. Hát jó. Eddig is imádtam a házunkat, de most még azt is hozzátehetem, hogy pár perc kocsikázásra van tőlünk a tengerpart. 

De ha mégis a Duna, akkor is szeretem. Esténként lejárunk kacsákat nézni, akik kijönnek egészen közel és az iszapban csattogtatják a csőrüket, halak után kutatva (meglepődtem, mikor találtak is, és egészben nyelték le, pedig jókora uszonyos volt), naplementét nézni, bottal a homokba rajzolni, kagylókat gyűjteni (mekkorák vannak!), várat és tavat építeni. Lábnyomokat hagyni.