Belenyúl a pogácsás zacskóba és kihúz belőle egy sajtosat, amelyiknek a tetejére rásült a sajtreszelék: "Nem kérek ilyen pogácsát, aminek spagettis a teteje!"

A kislány kontra kisfiú téma egyre erősebben megjelenik Nála. Pl. tervezgeti, hogy két kistestvére lesz, egy lány és egy fiú (istenem, bárcsak így lenne!!!!), még neveket is adott nekik (esküszöm, hogy ezeket a neveket adjuk Nekik, csak jöjjenek), de ma pl. hozzátette, hogy a fiú nem hozzávaló, így majd csak a lánnyal játszik. Mutattam Neki, hogy csinálok egy mókás papirbajuszt, mire Ő felháborodva :"Nekem nem kell semmiféle bajuszféleség, én kislány vagyok Anya! A lányoknak nincs bajuszuk. Még Apának sem, aki fiú." A nagy hőségben le akartam venni róla a ruháját, mire hisztibe csapott bele és miután kértem, hogy beszéljük meg, mert így semmit sem értek, a következővel indokolta a kiborulását:"A lányok mindig ruhát hordanak, a fiúk csak meztelenek, a lányok nem. Én lány vagyok, nem akarok fiú lenni meztelenül." Na és persze továbbra is folyton mindenről és mindenkiről megállapítja, megkérdezi, hogy fiú -e vagy lány.

A szójátékaitól kifekszünk. A legújabb módi, hogy átírja a szavakat, de folyton. Pl. Reggel megdicsérem, hogy "jaj de csinos vagy Nünü ebben a ruhában", mire Ő összeráncolt szemöldökkel kijívít: "Nem csinos vagyok Anya, hanem csenes!" Vagy: "Gyere csirke, most már menjünk fürdeni!" - "Nem fürdeni megyek, csak fardani." És így tovább....A már régóta kívülről fújt dalokat is átírja hasonlóképpen. Na és mindenre rákérdez, mint egy nyomozó. A miért ritkább, de a "miaza" vagy a "kiaza", millió van naponta.

Áll a vendég Nagyikáék hűtőgépe előtt és Nünü oadmágnesezett rajzait nézegeti, amit Anyika büszkén mutogat. Állunk ott hárman, mire befurakszik a lábak között, hátán tündérszárnyakkal, mutat a hűtő tetején lévő rajzot tartó medvére: "Nagyi, levennéd azt a macit onnan légyszíves......." - Nagyi leveszi, gondolja, hogy játszani akar vele a gyerek, de Nünü folytatja: ".......mert nem látszik tőle a lényeg....." -a rajzon a Nagyika van és Ő, akit takart a hűtőmágnes- "na, ott vagyok én, látjátok, most már látszik a lényeg." - elégedetten elvonul.

Újabb szereposztás van (a szokásos micimackózás, állatozás, vőlegénymenyasszony, királylánykirályfi és miegymás mellett), egy a Némóból: persze Ő Némó, Apaca Pizsi, Én Szenilla, Papa Bálna, Nagyi csikóhal, Peti pedig Protko a cápa......Na meg vonatok is vagyunk, mindenkinek megvan a vonatneve és hogy milyen rakományt visz. Mi már képtelenek vagyunk megjegyezni, hogy éppen miként kell Őt szólítani, aszerint, hogy Ő minek nevez minket.

Rengeteget mesél. Történésekről, aznapiakról vagy réges-régiekről, meséket mond, amiket olvasni szoktunk, vagy kitalál Ő maga. Vagy éppen úgy mesél el dolgokat, mintha tényleg megtörténtek volna vele. "Képzeld Anya, felrepültem a csillagokhoz, a felhők felé, és megkérdeztem tőlük, hogy lesz -e holnap eső. És azt mondta az a csillag, ami fényesen ragyogott, hogy esni fog, menjünk be a házba, meg Peti is."

Reggel megölel és így szól: "Anya, nagyon szeretlek! Olyan huncut kis fejed van, te kis göndör Anya!"